Deltás is, meg kong is

Saigon (Ho Chi Minh Város, HCMC) nagy, érdekes, fülledt, zajos, forgalmas és helyenként kissé büdös. Ilyen környezeti stresszel zsúfolt napok után könnyen kedve szottyan az embernek egy kis vidéki nyugalomra, esetleg némi cigányzenével, halászlével, borocskával...

 

Időszak: 2011. április

 

... de akó mi a szart keres Vietnamban? Honvágy esetén menjünk haza a Tisza partjára (mellesleg az sem olyan rossz hely, bár kevésbé egzotikus), ahol házi feladatként el lehet gondolkodni a szottyan szó linvisztikai eredetén (tudtátok, hogy a kissé szittya hangzású ige, amiből igeképzővel képezzük, a "szotyog"? Hinyje, azt a betyár...

 

Na de elég a bölcsészkedésből, maradjunk inkább Délkelet-Ázsiában!

Egyik zajos fülledtségbe hajló saigoni reggelen - illetve az azt megelőző kevésbé zajos estén - elhatároztuk, hogy elszotyogjuk magunkat a közeli patakocska partjára, a Mekong Delta vidékére. Akkora szegény, hogy asszem naponta kétszer van dagály.

 

Azok számára, akiknek csak a kissé félresikerült thrash metal együttes jut eszébe a névről, összedobtam egy rövid történelmi áttekintőt :O)

 

Ez a vidék Vietnam kenyeres, izé, rizseskosara. Nemcsak az egész országot képes ellátni, hanem a világ második legnagyobb rizsAexportőrévé teszi az országot Thaiföld után. Persze az éléskamrára a történelem folyamán másoknak is fájt a foguk, legutóbb például a Vörös Khmereknek, akik a dicsőséges (?) és zseniális (??) Pol Pot hozzáértő (???) vezetésével elkezdték lerombolni az ottani vietnami falvakat és irtani a civil lakosságot (közben persze otthon kialakították az emberarcú agrárszocializmus fellegvárát, de valami gonosz kapitalista mesterkedés következményeképpen a kambodzsaiak negyede nem élte túl ezt a laboratóriuminak és tudományosnak nem nevezhető "kísérletet" (éhínség, kényszermunka, kivégzések, ócska közegészségügy mint fő rizikófaktorok kissé megviselték a nem erre kalibrált csórikám emberi szervezetek tömegét)). A deltában folyó vérengzésnek végül a vietnami hadsereg vetett véget, amely 1979-ben - amely amúgy sem volt egy eseménytelen év -, átbringázott Kambodzsába és kihajította a trónszékben terpeszkedő Vörös Khmereket a hatalomból, de nem kicsit.

A dicsőnek nem nevezhető közös múlt hatására azonban a Mekong Delta vidékét időnként még mindig Alsó Kambodzsának nevezik a határ túloldalán.
 

Na mostan hogy ennyit tanultunk, ugorjunk a törikönyvből a kirándulásra! :O)

 

Ejjuhnyem

A legolcsóbb és leglustább módon, szervezett kirándulás keretében kavartuk magunkat a delta közepébe. Nem bizonyult rossz döntésnek, mert egy csomó helyi dolgot megmutattak, amit egyénileg kicsit körülményesebb lett volna felfedezni és megérteni. Másik jó alternatíva az expressz minibusz, amely zsúfolt, de még olcsóbb (de nem kényelmetlen), a legjobb azonban a privát autó / motor, csak fel kell készülni a sok kompozásra, mert a delta jellegzetessége a sok víziút, amit keresztezni kell. Érdemes több napra eljönni, mert izgalmas a deltai éjszakázás, de mi ezt idő hiányában kihagytuk, csak jöttünk, láttunk és mentünk.

 

A buszról lepattanva egy rövid, üdítő budilátogatáson vettünk részt egy hangulattalan vendéglátóipari helyen, amely lehetett volna akár a gárdonyi Ponty étterem is annak szocreál korszakából. Ezután felpakoltak minket egy olyan hajócskára, aminek lapos teteje vót a nap ellen és elindultunk felfedezni a delta közeli látványosságait - első körben a híres úszó piacot Can Tho-ban.

 

Áru

Ne a Jackie Chan filmekből ismert, hangulatos, kicsiny csónakokkal teli piacokra gondoljunk, ahol a főhős hajóról hajóra bakugrik menekülés közben és a kíméletes dramaturg miatt sosem esik a vízbe, mert a piac ekkor kicsit más jellegű volt. Van egy viszonylag széles folyó, a két szélén putri, félputri, beton vagy facölöpökön álló házakkal, mögöttük a város kiépültebb részei felé komolyabb épületekkel. A víz tömve van kis- és közepes méretű motoros hajókkal, melyek a helyi áruházakat testesítik meg. Ezen a környéken úgyis minden valamirevaló deltalakó rendelkezik valamilyen jobb-rosszabb vízi járművel, így nem probléma leugrani a teszkóba egy kis répáér'. Az egyes úszkáló áruházakon függőleges póznára kötözött áru (pl. pomelo, mangó, jackfruit (ennek mi a magyar neve? - Jákafa! Pfff...)) jelzi, hogy mit is árulnak, ne kelljen feleslegesen odalapátolni.

A vízen ringatózó és meglehetősen büdös gázolajfüstöt eregető hajók egy része egyébként nem csak bót, hanem lakás is, az emberek ott élnek és lebegnek, mint hal(ott) a vízben.

 

Mosunk

Mostunk

Amikor az idegenvezető úgy döntött, hogy a vendégeinek tökéletesen elege van az úszó piacból, szólt a révész legénynek, aki elevickélt velünk jó messzire, fel egy kisebb folyóágban. Volt itt is mindenféle épület a parton: (beton)cölöpre épült, nem túl esztétikus (=fosronda) kis lakóházak, keresztény iskola, benzinkút hajóknak, kis hidak a folyó felett - és mérhetetlenül sok szemét, ami dagálykor a hidak lábához és a parti növényzethez "tapadt", majd az ár elmúltával ott maradt... Sajna nemcsak a környezettudatosság, hanem az egyszerű szemétszállítás is komoly probléma a környéken, az amúgy szép és békés partszakaszok egy része csupa dzsuva, szemét, rossz ránézni.

Műhely

Benzinkút

Dzsuva :O(

Utunk helyi kajaműhelyekbe vezetett, ahol szegény és olcsó munkaerő nagy mennyiségű, fillérekért előállítható élelmiszereket készít. Végig lehetett nézni, hogyan hegesztik a puffasztott rizst (ki is lehetett próbálni)...

Puffad a rizs

... továbbá láthattuk, hogyan tretnyákolják össze a nagy rizstészta lapokat, melyeket majd a napon szárítanak...

Lapul a lepény

... osztán láttunk frutticsomagoló csórikám fiatal lányokat/néniket...

Annyira nem tutti a frutti...

... sőt lehetett kobrás piát is kapni, ez asszem valamilyen pálinka (biztos rizsből :O)), ilyet hoztunk is haza mindazoknak, akiket el akartunk tenni láb alól :O)

Alkoholista hüllők

Voltak még méhészek (és méhek) is, hozták a kaptárból kézzel kiemelt lép-lapokat (ejj, be szíp kifejezés), melyeken nyüzsögtek a méhek, lehetett is piszkálni a hátukat. Legalábbis volt, aki megpróbálta, aztán később eltemettük... Öööööö... Szóval én inkább nem ingereltem sem őket, sem a gazdit :O)

 

Pangasius

Májkül

Amit a környéken nem láttunk, pedig híres mekongi árucikk, az a hazánkban is előszeretettel forgalmazott, olcsójános, de fincsi pangasius, illetve helyi alfaja, a makogós nevű Pangasius mekongensis. Na ilyet ne vegyetek, mert bár vannak Vietnamban bio tenyészetek is, de ezek nem a Mekong Deltában találhatók... Itt ronda nagyüzemekben (is) tenyésztik és még rondább csarnokokban szerelik szét őket, ami egy dolog, de a busás (most nem ARRA a halra gondolok :O)) haszon érdekében még hormonokkal is nyomják szegény halakat, hadd nőjenek David Hasselhoff méretűre és külleműre, hááát meg is rémülnének tőle rendesen a halfeldolgozóban, csak remegve ismételgetnék, hogy "teljes mértékben igazad van, Májkül". Ja, tudtátok, hogy nagysikerű filmsorozatai (pl. Knight Rider) és még ennél is magasröptűbb énekesi pályafutása befejezése után szegény Dévidnek kisebb alkoholproblémái támadtak? Mivel idült alkoholista lett, simán lehet, hogy miatta virágzik a kígyós pálinkabiznisz a térségben :O)
 

Halszag

 

 

Kalapom-pom-pom

Visszatérve a kirándulásra a helyi iparűzők bemutatása után rutinos vezetőink elvittek egy helyi kajáldába, ahol valami átlagos izét ettünk, de ez nem is érdekes. Az odaút azonban jópofa volt, mert átpakoltak bennünket kicsiny csónakokba, amit kistermetű, de az átlag európai férfiaknál sokkal strapabíróbb nők/nénik hajtottak izomból. Furcsa, hogy Kínához hasonlóan itt is előrefelé eveznek, pedig szerintem hátrafelé gazdaságosabb... Na mind1, lényeg, hogy a tűző nap ellen kaptunk szép kis csúcsos kalapot, ami jól véd az időjárás viszontagságaitól (tornádótól azér' nem igazán ;O)), jelen esetben a napsütéstől, mert az volt rendesen.

 

 

Kaja után visszahajóztunk a szárazföldre, ahol a városi piacon átbotorkálva elértük a buszt. Ez a piac tipikus délkelet-ázsiai képet mutat, megszokva semmi különös, de európai szemnek biztos érdekes, így tolok róla egy kis vizuális anyagot:

 

 

A Mekong Delta kifejezetten megér egy misét. Érdemes ott éjszakázni, ha van időtök, állítólag van egy hangulata, persze nem a dzsuvás-szennyezett részén.

 

Búcsúzóul egy-két kishajó, ami a Mekong vidékét járja... Nincs két egyforma! Pá.