Ereszkedő Sárkány

Van egy öböl Vietnamban, ami pont olyan, mint ha a kínai Yangshuo területét elárasztaná a tenger.

 

Időszak: 2011 április

 

Nahh, miután most minden vietnami és kínai kollektívan tiltakozik, komolyra fordítom a postot, mert többen vannak nálam :O)

 

Hanoi tornyainak és Ho Si Min bácsi hajdani lakályos és jelenlegi kriptaszökevény lakhelyének megbámulása után úgy döntöttünk, hogy a természet csodáinak is szentelünk pár napot (na ismét egy szép kis heJesírási talányba botlottunk a "lakályos"-sal, de higgyétek el, hogy LY-nal írják, mert különben Hyppolit). Nomegazé. 

 

Sajna Napról aztán szó sem lehetett, mert végig lehangolóan felhős idő volt a kiránduláson, de egyrészt túléltük, másrészt meg amúgy se szaladjunk előre... A lényeg, hogy kiszemeltük a Halong Bay-t, vagyis a Leeresztő... izé, az Ereszkedő Sárkány Öblét arra, hogy kiöblögessük szervezetünkből a nagyváros zaját és Ho Si Min gyér és még csak nem is vicces szakállának sokkoló látványát.

 

 

 

Hanoi hotelünk segítségével leszerveztünk egy kétnapos kiruccanást, mivel az öbölbe nem igazán érdemes egy napra jönni - nem látsz belőle semmit, csak ide-oda hurcolásznak egész nap és a legszarabb kajákat kapod. Nane.

 

Szóval a több napot indokolja, hogy van itt vagy 3000 sziget, amit dzsungel borít, ezek tele vannak barlangokkal és lélegzetelállítóan meredek szögben emelkednek ki a vízből. Akinek véletlenül egészen eláll a lélegzete, azt a tengerbe dobják... Ööööö...

 

Talán az is fokozza az öböl érdekességét, hogy az Unesco Világökörségi listáján is szerepel, meg aztán nincs tele mozgalmi plakátokkal és ötágú csillagokkal, mint az ország urbanizáltabb részei, hát örüljünk! :O)

 

 

 

Egy turistás busz vitt el egészen a kikötőig, mindössze egy megállóval, amely egy szokásos vietnami roadhouse blues volt, csak narkó nélkül: jellegtelen, pisilős, kajáldával egybeépített áruház, ahol mindenki hímezett, még a hímek is :O) De tényleg.

 

A kikötő egy nagy, de rendezett kupi volt. Hajók tömkelege a vízen, buszok és teherautók tömkelege a parton, emberek tömkelege mindenhol. Az idő meg beborult. Tiszta gáz, ha nem dobja fel valami a hangulatot, mérgesek leszünk...

 

Feldobta, már a parton.

 

Egy ausztrál (?), összképét tekintve valami gagyibb doktori iskolát látogató, bölcsésznek látszó srác állt tökrészegen a parkoló közepén. Mindezt kalapban, bermudában, fedetlen és meglehetősen horpadt mellkassal tette, pipaszár lábait szétvetve, kezében egy kitudjahonnan szerzett partvissal, amit fenyegetően a vele szemben két méterre megálló, továbbhaladni szándékozó busz "arcának" szegezett, miközben azt üvöltözte, hogy "You shall not pass!" (Nem haladhatsz át!). A gonosz Balrog démonnak vizionált, kissé roggyant jármű vezetője sztoikus nyugalommal szemlélte a járműve előtt tobzódó bátor forradalmárt, aki bizonyára kokikat és sallereket osztogatva jutott el ide, hogy megvívja egyszemélyes szabadságharcát e kommunista-félkapitalista parkoló káoszával. Nyomta, nyomta a műsort, senki sem legyintette tarkón, mert a vietnami bizony türelmes és kedves nép. Közben a mi csoportunk kezdett kialakulni - ezt onnan vettük észre, hogy volt pár huszonéves brit és svéd srác, aki egyre hangosabban röhögte betegre magát szegény kalaposon... Röhögtek még másnap is, a "You shall not pass!" szállóige lett, még a személyzet is vágta a lényeget :O)

 

Kihajózás és fincsi ebéd után - miközben reménykedve ki-kipislantottunk (a szemünkkel :O)) az étkező ablakán, hogy csak megjelenik egy napsugár, de nem, hogy kapná be - gondos vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy ne az időjárással foglalkozzunk.

 

Első utunk egy tágas öbölbe vezetett, melyet hegyek vesznek körül (most nagyot mondtam, itt minden öböl ilyen). Az egyikből nyílik a híres Meglepetés Barlang (Sung Sot Cave), ami a legnagyobb errefelé és elég szépen kiépítették és megvilágítják ahhoz, hogy kihagyhatatlan legyen, ha az ember erre csónakázik/úszkál/sodródik egy hajóroncson. Legnagyobb terme kb. 30 m magas és az egész barlang tele van szebbnél szebb cseppkövekkel és egyéb olyan képződményekkel, amik miatt tuti kibuknék geológia szakról, mert még a nevüket sem tudom megjegyezni. Amivel még tele volt: turistákkal.

 

Nem egy elmélyülős hely. Sokat nem dumálok róla, olvassatok utána, ha érdekel. Itt jön pár kép róla:

 

 

 

A barlangból látható öböl kis, lebegő halászfalvakat és kisebb szigeteket foglal magában. Akár romantikus is lehetne, huszadekkora vendégsereggel. De ebből élnek.

 

Vendéglátóink megszervezték, hogy kajakozhassunk az öbölben, ez szupi. Az azonban abszolút nem volt jópofa, hogy elfelejtettek előre szólni erről, így - ha nem akartad kihagyni az egész programot - kénytelen voltál az utcai ruhádban evezni és szanaszét ázni. Barlangozás előtt pedig bőven lett volna idő átvedleni kevésbé nedvszívó gatyóba... De gondolkozzunk az ő fejükkel, végül is a helyi úszó büfék tulajdonosai sem válogatták sokáig a fürdőruhát :O)

 

Mind1, kajakkal szuper bejárni az öblöt, mindent fel lehet fedezni (amire van idő, mert a túravezető visszavár és türelmetlen). Mentőmellényt és hajót kaptunk, evezőt is, a többi ránk volt bízva, itt nem biztosítják halálra a turistát. Feltételezik, hogy felnőtt emberek vagyunk. Ezzel személy szerint semmi gondom nincs, mivel nem csípem az amerikai módon túlbiztosított, perelgetős nyavalygást - szóval csak tartsuk be a józan vagy másnapos ész diktálta alapdógokat, például ne evezzünk a nagy hajók közé az örvények miatt. Vagy ne nagyon boruljunk a kajakkal. Ne menjünk egyedül. Ne fulladjunk meg. Soroljam? :O)

 

Forrás: Wikipedia

Kajakozás közben megnéztünk egy kisebb barlangot (ajaj, de kellett pisilni :O)) meg egy lebegő halászfalut. Ilyenből rengeteg van Vietnamban, a szokásos olajoshordókra épített kis tanyákról van szó, ahol helyben van a hálószoba, a konyha és a munkaeszköz is. Meg jó a levegő. Meg a tenger. Tiszta Hawaii :O) És marha jó az árujuk, friss, ott éldegélnek nagy ketrecekben, amíg meg nem veszed és le nem mészárolod őket. Halak, rákok, kagylók, mindenféle. Bocs, aki nem csípi a tenger gyümölcseit, remélem van a közelben egy zacskó ;O)

 

 

A helyi idegenvezetés kezdetlegességének fintora, hogy miután vizes seggel visszaevickéltünk a hajóra és kifutottunk a Halong nyíltabb vizére, át lehetett öltözni fürdőruciba, hogy ugráljuk a hajó tetejéről a tengerbe :O)

 

Vacsi után horgászhattunk is, majd átélhettük a Halong Öböl egy méltóságteljes, nyugodt estéjét.

 

Hát az bizony egyik sem volt...

 

Bár a karaoke közkívánatra lemaradt az esti műsorból, az öbölnek ez a turistás része sajna egyáltalán nem csendes hely! Egy csomó hajó van, járnak a hajómotorok, büdös, zajos minden a kipufogók és az odaszűrődő karaoke hangjai miatt. Többet érdemelne ez a hely a maga méltóságával. Persze, biztos vannak eldugottabb öblök is a környéken, de arra 2 nap nem elég, vagy nem visznek oda...

 

Másnap kiraktuk a bretonokat és skandinávokat a Cat Ba szigeten, ez a legnagyobb sziget errefelé, saját nemzeti parkkal. Többet sajna nem is hallottuk a "You shall not pass"-t. Aztán jótékonyan visszasegítettük a partaszálló csónakból az idősödő német kollegát, aki elbambulva majdnem kirakatta magát ugyanott. Azé megkönnyebbült, amikó ismét a hajó biztos fedélzetére lépett, mert tuti senki sem hozta volna haza a szigetről ingyen.

 

Egy darabig még hajókáztunk a ködös szigetek között, ami szép volt, csak KÖDÖS, hogy rohaggyonmegdenagyon, aztán visszapateroltak minket Hanoi-ba.

Ma lesz éjszakai piac! Ezért megéri visszamenni :O)

 

 

Nahh, mielőtt mindenki öngyilkos lesz a képek láttán vagy depresszióba esik, ideteszek a végére egy szép időben készült, kissé retusált képet is, csak hogy lássátok az öböl napos oldalát :O)

 

Forrás: commons.wikimedia.org