My Son

Nem, nem a fiam. Ammég nincs. És nem "máj szán"-nak ejtjük, hanem "Mi Zon"-nak.

 

 

Időszak: 2011 április

 

Ma egy kicsit kevésbé ismert helyre utazunk, ez My Son, melyet kissé nagyképűen Vietnam Angkor Wat-jának is neveznek.

 

A nap meglehetősen rosszul indult, mert 4:40-kor keltünk, hogy begyógyult szemekkel és kisebb lelki sérülésekkel kitápászkodjunk a hotelből, majd egy kis turistabusszal elzötykölődjünk Hoi An-ból a romokhoz. Érdemes korán érkezni, mert a tömeg csak később jön, reggel a hotelekben zabál, no meg az egész kirándulás csak alig fél napos, tehát más programot is terveztünk (és kiviteleztünk) aznap, csupa rohanás egy ilyen nyaralás, ajaj :O)

Asszem több akciófilmbe illő cselekmény nem is lesz a postban, mivel... mind1, olvassa el, akit érdekel a törióra, a többieknek érdektelen ;O)

 

Szóval ez a hely nem egy Angkor, egyrészt mert nem Kambodzsában van, másrészt az egész terület pár négyzetkilométer méretű és sokkal kevesebb épületből áll: a hajdani 68 házikóból ma 20 ácsorog úgy-ahogy a talpán - vagy más talpán, állványok által megtámogatva.

Mégis, mivel az egész országban ez a legszentebb és legjelentősebb Cham emlék és ráadásul erre rájött a Unesco is a sok eszével, aki erre jár és kihagyja, azt besorolhatjuk a ciki kategóriába :O)

 

Még egy kis töri és néprajz, hogy ne legyünk teljesen magunkra hagyatva a tájékozatlanság tengerében: a Cham etnikum egy délkelet-ázsiai, napjainkban kissé muzulmán hitű népcsoport, a hajdani hindu/buddhista Champa (nem csámpa! Az csak Rózsi rémálmaiban létezik :O)) Királyság leszármazottai, amely mintegy 1100 éven keresztül uralkodott Vietnam középső részén. Ahhoz képest, hogy nem volt elég termőföldjük és ezért kalózkodtak, ami folyamatos  háborúskodáshoz vezetett, egészen sokáig húzták...

 

Maga a település a leghosszabb életű középföldei város volt a lokális világtörténelemben a maga 8-900 esztendejével. Virágzása idején a királyság szellemi és vallási központja volt. A szent város épületeit állítólag úgy készítették, hogy először felépítették a kecókat, majd utólag faragták rájuk az ornamentikát. "Aranykorában" pár torony arannyal volt bevonva :O) Hogy-hogysnem, a hanyatlással (meg azután) ezek a borítások valahogy elvándoroltak innen...

 

Nagyszerű múltjának és Rádai Mihálynak fittyet hányva az időjárás és főleg az amerikai háború kicsit megkoptatta a települést. Még szerencse, hogy korábban a franciák egy rakás régészeti lelettel átautókáztak Danang-ba és egy szép múzeumba pakoltak mindent, amit érdekesnek találtak, mert amikó a művészeti értékekre fogékony amcsik rájöttek, hogy My Son-ból vietkong bázis lett, kíméletlenül lebombázták az egész romterületet. Grat.

 

 

Amit napjainkban láthatunk - főleg ha sikerül elkerülni az idegesítő turistacsoportokat -, az egy szép dzsungel, amely körülöleli a romokat, napsütés, madárcsicsergés, kis patakok zaja és a Macskafog hegy (Hon Quap), ami tájékozódási pontul szolgálhat, ha valaki akkora szerencsétlenségi faktorral születik, hogy még egy ilyen kis helyen is eltéved.

Segítségül feltöltök egy térképet, bár a LonelyPlanet könyvben sokkal jobb van.

 

 

Na nem dumálok tovább itten; van még pár kép, nézzétek meg!