Rambó az alagút végén

Amikor a Ho Chi Minh Városi... Öööööö... tudom, hogy az "-i" képzős származékot kis betűvel kellene írni, de melyik tagját? Mindet? Segítsen valaki, mert mingyá hamvába hal a post megírása :O)

 

Időszak: 2011 április

 

Kezdjük újra... Tehát amikor az ember megelégeli a saigoni forró fülledtséget (na, milyen ravaszul sikerült eliminálni ezt az undok "-i" problémát, ugye? :O)), kitalál más szórakozást magának. Esetleg végérvényesen hőgutát kap. Ha mégsem, akó elindul, jobb esetben nem Koppenhágába, hanem itt helyben felfedezni a környéket.

 

Na szóval az egyszeri utazgató így juthat el a véres történelem és a politikai propaganda zavarosan bugyborékoló trutymójában lubickoló Cu Chi alagutakig.

Ho Chi Minh City-től (HCMC) mindössze 70 km-re találjuk az alagutakat, tehát egy kis emésztést segítő buszozással könnyű odakeveredni... aztán még könnyebb a buszról lekeveredni... 

 

Mi a képeken világoskék ingben látható, erősen egy kárpátaljai vérmedve termetével bíró, turistákra éhes vezető bácsival és az ő csoportjával mentünk. A bácsi jó idegenvezető, jó angol nyelvtudással és humorral, bár biztos nem politikusnak készült kiskorában, mert váltig állította, hogy ő nem kommunista, mindezt nem halkan és nem egy politikailag liberálisnak mondható ország közepén tette - de ezt el is hittük neki, mivel egyrészt a déliek kevésbé lelkesek vöröscsillagos mozgalmi ügyekben, másrészt szemlátomást nem dobta a kapott borravalót a pártkasszába :O)

 

Hülye kérdések elkerülése érdekében

• nem, az első képen nem a füvezéstől mumifikálódott barátainak rendezett szakrális balettelőadáson vesz részt;
• nem, a második képen nem a budira készül;
• nem, a második kép még csak nem is budi;
• a sorrend pedig tök mind1 :O)

 

 

Nem akarok töriórát tartani, arra ott van az internet meg a szakemberek, de azé egy rövid áttekintést megérdemel az ügy. Nem, nem a bácsié a dzsangával meg az árnyékszékkel, hanem a Vietnami Háborúé. Annál is inkább, mivel kis hazánkban az én messzeringó gyermekkorom átkos idejében még eléggé elferdítve tanították a történelmet, hát ahogy meg most állnak a dolgok a közoktatásban, lassan megint így fogják, csak a másik véglet szerint, tehát sajna nem túl rózsás a helyzet...

 

Nu, tömören: az egész alagúthálózat úgy 25 év alatt épült ki szép fokozatosan, az 1940-es évek végétől kezdve, amikor még a franciákat kellett utálni (Francia)-Indokínában. Híressé mégis a Vietnami Háború tette (amit errefelé egyszerűen csak Amerikai Háborúnak neveznek - joggal, hiszen nekik minden háború vietnaminak számít).

Kiterjedése és észrevehetetlensége miatt hatalmas stratégiai szerepe lett a rendszernek: volt olyan kijárata, ami egy amcsi tábor közepén jött ki (Dong Du), mivel az okos amcsik megbízható (biztos NNI-s) hírszerzési forrásokra hagyatkozva bárgyún egy bazi nagy bázist építettek pont az alagutak tetején a vietkong (Viet Cong, VC) által fenyegetett déliek megsegítésére. Grat. Hónapokig szívtak vele, mire rájöttek, hogy nem a tökrészeg dél-alabamai mosogatószemélyzet lövöldözgeti jófejségből halomra a bájosan hortyogó bakákat a saját sátraikban.

E meglepetés támadásokra nem maradt el a válasz a Vasháromszögnek is nevezett területen: több tízezres gyalogság, kutyák bevetése, nyers tűzerő (tüzérség, gáz, bombázás), erdőirtás gázolajjal, napalmmal, fejlődési rendellenességeket okozó vegyszerekkel (pl. Agent Orange) stb. Egyébként ezek miatt még mindig szar a termőföld a környéken...

 

Nahh szóval egyszer érdemes ezt is látni, de átélni ne kelljen... főleg, hogy a megszállásért cserébe ilyen és ehhez hasonló csapdák fogadták az idegen katonákat:

Csórikám kutyuk ellen a VC a legegyszerűbb dolgokat találta ki, például amcsi szappan használatát :O) Ezt lopott egyenruhákkal kombinálva sikerült teljesen megzavarni a jószágot, a büdi kis VC harcosok egy csapásra daliás, szőke királyfikká változtak. Ööööö...

Az amerikaiak egyre frusztráltabbá válva légicsapások szabad célpontjává tették a térséget (free strike zone), még a hazatérő B52-esek is itt dobálták le az elhasználatlan bombáikat. Emellett ott voltak a sötét járatokban a pókok, a mérgező ezerlábúak, skorpiók, mindenféle dög, ami kicsi és nagyon nagyot csíp vagy harap és fertőz, plusz a malária. Az alagutak és a VC egy része (6000 a 16000-ből) ezt mind átvészelte, sajnos sok civil áldozat árán.

 

Vajon megérte a sok áldozat? Rossz (természetesen déli) nyelvek szerint nem, hiszen láthatóan szép kis kapitalizmus-szerűség alakult itt ki (és tényleg - de ez egy már egy másik történet).

 

Érdekességként jól elloptam (izé, kölcsönvettem, mint a Papa a Huckleberry Finn-ből) és lefordítottam ezt a sematikus ábrát itt jobbra, ami egy kicsi keresztmetszeti részt mutat az alagúthálózatból. Nos, bár ezeken az alagutakon szaladgáltak/kúsztak-másztak (inkább az utóbbi) a VC harcosok, nem csak kommunikációs és bevetési célokra szolgált az infrastruktúra: a több emelet mély rendszer csapóajtók, raktárak, fegyvergyárak, kórházak, konyhák, hálóhelyek és parancsnoki központok tömkelegét rejtette. Többek között a Tet Offenzívát is innen tervezték és irányították. Képzeljük el ezt a kéjlakot 4-8 szintű, 120 km hosszú hálózatként, kúszófolyosókkal összekötve... kész teljesítménytúra még a leereszkedés is...

 

Na elég a töriből, mert pénzt fogok szedni érte :O) Vagy ti nem fogjátok olvasni a blogom... :O)
 

Két HCMC-hez közeli feltárt szakasza van az alagútnak. Mi Ben Dinh-ben voltunk, de van egy másik része Ben Duoc-nál is (térképet nincs kedvem idetenni, amúgy is érdektelen). Az alagutak itt a turisták kedvéért kibővítésre kerültek, így kb. 1.2 m magasak, 80 cm szélesek (így is volt, hogy elakadtam a nagy se..... izé, a tökéletes kameratáskám miatt :O)). Egy 50-60 m hosszú szakaszon végig lehet kúszni-mászni-guggolni az agyagos föld alatt, aki nem klausztrofóbiás, próbálja ki, aki meg ismer klausztrofóbiást és eléggé utálja, küldje ide nyugodtan. Az alagút ki van valamennyire világítva, de természetesen bizonyos elágazásoknál tök sötét van, így egy jó fejlámpa nem árt. Amúgy gatyarohasztó meleg van kint is, bent is, lent is. A ruházatra lehetetlen odafigyelni, tehát bizonyos néniken jót lehet röhögni, akik csini ruhácskában és járásra alkalmatlan cipőcskében mennek le az alagútba és valami felismerhetetlen varacskos disznóként kerülnek elő onnan - szerencsére a többség azé nem ilyen...

 

A föld felett korabeli (és korunkbeli) létesítmények (őrhelyek, ebédlők stb.) és erdő van, jó dzsundzsás aljnövényzettel, nem csoda, hogy nehezen szúrták ki anno a bejáratokat.

 

Van egy lőtér is a létesítmény területén, ahol a betegebb lelkületű turisták (kiről beszéltek? :O)) eljátszadozhatnak olyan apróságokkal, mint M1 Carbine, AK47, M16 stb., sőt az abszolút perverzek M60-as könnyű géppuskával is :O) Hajj, ehhez mán hozzáérni is jó volt... Izé, mit súgdolóztok? ;O)

 

 

 

 

Nem olcsó a lőszer, egy tár 7.62-es az AK-ba kb. 9000 HUF értékű Dong-ba került, de aki átérzi az izzadtan lövöldözés varázsát - és nem nézi egészen hülyének a felesége -, kicsit Rambózhat magában, szakmai felügyelet mellett és átérezheti, milyen lehet az egyetlen megmaradt embernek lenni a különleges erők egyik Alfa-team-jéből. Rambóval ellentétben azonban én viszonylag hamar fel tudtam dolgozni a történteket, ezért hamarosan továbbindultunk feleségem és az ápolók megértő tekintetétől követve. Ja, azt tudtátok, hogy a Rambo név valami almás cég márkanevéből származik? :O)

Sajna nem lehetett kipróbálni a stukikat az alagútban, pedig az igazi kihívást az egyik kijáratot eltorlaszoló, morózus és kicsit mosdatlan (=büdös) Rambó, a másikat a hájas-csámpás turistagyermekektől ártatlan őzikeszemekkel vigyázó, patyolattiszta (=Rózsaillatú) volt orosz- és nemtudoménmilyen tanárnő közötti capture-the-flag ("szerezd meg a zászlót") játék jelenthetné éles lőszerrel, félhomályban, skorpiókkal :O) Asszem még lenne pár ötletem a terület turisztikai felvirágoztatására :O)

 

Egynapos kiruccanásra bőven elég ez az alagutas buli, azonban aki belezúgott a vakondlétbe és nem tudja elképzelni a jövőjét nélküle, látogassa meg a Vinh Moc alagutakat is, itt egy egész falu költözött anno a föld alá a bombázások elől. 

 

Puszi, valami.