Wednesday, October 9, 2013

Gettó. Üdvike Dél-Afrikából

Soweto. Egy hely, amely egyszerre érdekes és felkavaró. Ahol egyszerre fogad szeretet és gyűlölet. Ahova épeszű idegen helyi kísérő nélkül nem teszi be a lábát. Ismétlem, az épeszű :O)

 
Időszak: 2007 április

Soweto (South Western Townships) Johannesburg déli mezsgyéjén, bányászok földjén terül el. Szegénység, bűnözés, HIV, apartheid, felkelés: van mit megnézni és meghallgatni... és van kin segíteni.

Ez Afrika déli csücskének legnagyobb gettója. A munkanélküliség csaknem 75%-os. Hullámlemez viskók, csatornázás nuku, sok árva gyerek, ToiToi budik bennszülött testvérkéi az aszfalt nélküli utcákon.
 
Kliptown, utcakép
Egy verőfényes keddi napon - hmmm... asszem Dél-Afrikában minden napunk verőfényes volt :O) - házigazdai ajánlások alapján (Diamond Diggers Backpackers) ügyesen bekavartuk magunkat egy túraszervező csapathoz, amely egynapos, hard contact kisbuszos kirándulásokat szervez a környék híres-hírhedt helyszínein: Soweto, Apartheid Museum, Mandela ház, ilyesmi. Így vetődtünk el Kliptownba is, amely tulképp Soweto része, hasonlóan lakájos nyomornegyed, mint az összes többi a környéken.
 
Kliptown azonban különleges.
 
A történelem és a szabadság szeretetének szele lengi be. Itt csüccsent össze 1955-ben a világ összes IT mítingjénél izgalmasabbra sikeredett Emberek Kongresszusa, ahol összedobták a híres Szabadság-nyilatkozatot, amely az apartheid elleni küzdelem manifesztuma lett.
 
Kliptown, srácok
Egy csomó árva gyerek szaladgászik a környéken, ezeket a közösség igyekszik terelgetni, gondozni, oktatni. Amikor odaértünk, azonnal körénk sereglettek, hatan csimpaszkodtak belém a kezemnél/ruhámnál fogva, jártuk az utcákat, átugrottuk a pocsolyákat, beszélgettünk, nevetgéltünk, mindezt egyik ifjú kísérőnk szakértő felügyelete mellett. Tök jó fej kölykök voltak amúgy, nagyon élveztem a közös ökörködést. Nem koldultak, hanem játszottak velünk és borzasztóan örültek nekünk. A fásult magyar mentalitáshoz szokva ez azonnal feltűnt, meg is kérdeztem a kísérő srácot, mi van... A párbeszéd elég sokkoló volt, valami ilyesmi:

 
- Aranyosak, de miért örülnek nekem ennyire?
- Azért, mert azt hiszik, hogy híres vagy.
- És aztat meg mér'?
- Mert fehér vagy...

Juj. Ebből és az ilyen megnyilvánulásokból azé keményen tanul az ember...
 
Ezután összefutottunk a helyi közösségi házban a negyed "főnökével", egy rasztahajú, narkóüzér/strici/reggae-énekes (tessék választani) külsejű sráccal, aki szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát a közösség jóságos atyja szerepében. És imádta a gyerekeket. Nekem tényleg szimpi volt, ahogy mesélt az életükről, a terveikről, tuti lecserélném az ilyenekkel a magyar politikusok nagy részét :O) Volt koncepciója és a közösség volt az első.
 
Kliptown, utcakép
A helyi és nem helyi közösségek, szervezetek egyébként sokat tesznek a kölkek megvirradulásáért, ennek egyik manifesztációja a Kliptown Youth Program. Részt is lehet venni benne, adományokkal és akár személyesen is. Akadnak is, akik késztetést éreznek a kényelmes európai nyammogáson kívül a valódi segítségnyújtásra. A helyiek egyébként (többnyire) örömmel fogadják az ideiglenesen közéjük költöző idegent, volt például egy holland srác, aki fél évet lehúzott köztük, mindenki nagy megelégedésére. Igen, mielőtt valaki megkérdezné, a saját lábán, egészségben távozott... :O)
 
Fehér autókánk ezután több helyre is elrepí... ööö... eldöcögtetett minket, kábé az alábbi helyekre:
 

Hector Pieterson Museum
Ez a 13 éves srác volt az 1976-os felkelés első áldozata. Voltunk az utcasarkon, ahol a halálos lövés érte. 2002-ben múzeumot nyitottak emlékére (Hector Pieterson Museum). Egyébként a képen látható képen :O) az őt cipelő férfi mellett szaladó, sokkos állapotban levő lány Hector (egyik) nővére.
Hector Pieterson múzeum
 
Regna Mundi templom
Nagy, ronda, modern templom Soweto Rockville negyedében, Fekete Madonnával és egyéb kortárs festményekkel. Ez a legnagyobb római katolikus templom az országban.
1976-ban, amikor Hectort lelőtték, egy csomóan ide menekültek. A zsaruk meg utánuk. Éles lőszerrel. De nem hótt meg senki. Viszont még látszanak a falakon a lövésnyomok.
A Regna Mundi belső tere

A Regna Mundi szimbolikus alakjai

Mandela Ház
Igen, az öregnek vót saját kis háza is. Nem töltötte az egész életét a fokvárosi sitten (Pollsmoor Prison), 1946-1962-ig itt élt és alkotott. Folyamatos nyomás és megfigyelés alatt persze. Ebbe nem csak az tartozott bele, hogy elsötétített autók és titkosrendőrök tartották folyamatos megfigyelés alatt a házat, hanem többször rá is lőttek és Molotov-koktélt dobtak a házra.

Az öreg a szabadulása után pár napra visszatért ide, de aztán elköltözött egy alighanem biztonságosabb kecóba.
Mandela Ház
 
Az asszony amúgy állítólag egy környékbeli, beriasztózott-agyonkamerázott házikóban él manapság.
Az új házikó
 
Apartheid Museum
 
Ez a múzeum az érdeklődőknek alapmű. Már a belépés is sokkoló. Két külön bejárati folyosó van, amely szemérmetlenül szemlélteti a szegregáció gusztustalan filozófiáját. Beljebb meg minden, mi szem-szájnak (hány)ingere. "Non-Whites Only" feiratú utcai padok. Páncélozott rendőrségi járművek. Az elnyomás mindenféle írott és tárgyi eszközei. Ajánlom a világ minden szegletében megtalálható, köcsög "fajtiszta" hölgyek-urak figyelmébe.

Sok-sok mondanivalót találunk itt (pl. Pillars of Contitution), de a legszembeötlőbb az ősrégi kérdés feszegetése: miért nem szép dolog egymást azé basztatni, mert más templomba járunk vagy mert van rajtunk sapka. Vagy mer' akármiér'. Kár, hogy sok milliónyi idiótának ez valahogy nem jut el és sosem fog eljutni...
 
 
Az apartheid nyomai természetesen máig sem tűntek el nyom nélkül. A fehérek közbeszéde sokszor nyíltan rasszista. A társadalmi egyenlőtlenségek kibökik a szemünket. A bűnözés elrettentő méreteket öltött. Ha Dél-Afrikában vagy, előbb-utóbb tuti megtámadnak.
 
Remélem egyszer mindenki felnő a fent említett szabadságharc eszmeiségéhez, Dél-Afrikán belül és kívül egyaránt.

2 comments: