Saturday, October 19, 2013

Oszlopos Simon

Akit érdekel, miért ült Szent Simon az oszlopon, az gyorsan olvassa tovább ezt a postot...




Időszak: 2008 május


Bazilika
Mielőtt a lényegre térnénk, elmesélném, hogy szíriai látogatásunk folyamán itt szembesültünk először a sunyi, gyáva kapzsisággal egy középtermetű buszvezető képében, aki az utolsó kilométeren megállva jól felsrófolta a fuvardíjat. Egy idősödő helybeli meg lelkesen asszisztált neki tolmácsolás közben. Hogy megemelkedtek a benzinárak. Meg szegény a családja. Satöbbi. Ez amúgy abszolút nem volt jellemző a szírekre (ellentétben pl. a jordán tapasztalatainkkal). De mind1, a gyönyörű romokkal teleszórt hegytetőre érve hamar elfelejtettük a bajuszos bácsi erkölcsi botlását.

Azé így visszagondolva nem bánom, hogy igyekeztem jó turistaként viselkedni és nem próbáltam ki egy titkos családi technikát a bácsin, mivel az emlékből többnyire az a szép maradt meg, ami a megérkezés után fogadott :O)

A parkolóból elindulva, még a sofőr miatt duzzogva rövid kaptatás után felérünk a hegytetőre, ahol egy csomó gyönyörű bazilika áll, kicsit persze viharverten ennyi évszázad elhanyagoltság után. Marha jól néz ki még így romosan is. De miért építettek ilyet Simon tiszteletére?

Elég egyszerű a történet.

Másik bazilika
Simonunk fiatalon kolostorba vonult, de kellően vallásos (helyesebben fanatikus, önsanyargató és antiszociális) lévén egy idő után megelégelték a társaságát, így elvonult inkább magányos remeteként egy távoli barlangba. Lehet, hogy rendtársai rendszeresen Pop-Simonnak csúfolták az auditóriumban? Ezt már sosem tudhatjuk meg. Az viszont biztos, hogy eltökélten kereste a lehetőséget az elmélyülésre és az aszketizmusra: miután a barlang sem jött be neki, ismét költözött és meg sem állt egy 15 m magas oszlop tetejéig, ahonnan nem is nagyon járkált le vagy 37 évig. Talán a tériszonya miatt sem...

Persze a magányt itt már hiába is keresgélte volna: meghallván a szokatlan hóbortot, tömegek kezdték látogatni újdonsült lakhelyét, legalábbis annak tövét, hogy jó kis piknikezés közben hallgassák a szent remetét, amint naponta kétszer elmondja a miatyánkot. Vagy mit. Persze akkoriban még csak üres hegytető fogadta a látogatót, a bazilikás zöldmezős beruházásra csak jóval később került sor.

Lekopott...
Simon oszlopa, kissé megkopva - mindössze 2 m magasra, izé, alacsonyra kopott az idő vas- és a zarándokok aranyfoga által - még mindig a helyén áll. Körülötte kereszt alakban négy bazilika romjai találhatók. Az egész komplexum tök jól strukturált, szerintem nagyon eltalálták az építők.

Az egyik templom - asszem talán a legrégibb, még álló bizánci darab -, úgy az V. század körül épült. De mindegyik egyedi, érdemes jól körbejárni. A hegytetőről egyébként pazar kilátás nyílik a környékre, és mivel viszonylag kevés turista rohangászott a romok között, kellemes csend fogadott.

Összességében nem választott rossz helyet Simonunk az elvonulásra. Tanulhatunk tőle!


A távolban is romok


Szentély

Tetővel szuperül nézhetett ki


Kilátás


Áldozat


Minták

Panoráma





No comments:

Post a Comment