Rendszeresen visszatérő kérdés, hogy mindenféle veszélyes vagy annak vélt országba utazva hogyan óvjuk meg magunkat és az iratainkat. Ez utóbbira keressük a választ.
Nem kell üldözési mániásnak lenni ahhoz, hogy az ember bizalmatlan legyen az idegennel, ismeretlennel szemben. Ennek örömére összeállítottam egy kimerítő listát, amely elég sok támpontot adhat a tapasztalatlanabbaknak utazós/iratkezelős témában.
Tudjuk, hogy az utazó legértékesebb doksijainak egyike az útlevél, ezért biztonságos kezelése a nyugodt kalandozás egyik alapfeltétele. Hüvelykujjszabály, hogy csak indokolt esetben tartsuk magunknál, egyébként gondoskodjunk számára valamilyen jól elzárható helyről (vonatkozik ez persze mindenféle egyéb drága cuccra is, mint bankkártya, kamera, GPS, elemlámpa, távcső és egyéb ketyerék). De azok nélkül még könnyű hazajutni. Iratok nélkül kevésbé.
Bűvész |
Azokon a napokon, amikor ellenőrzések miatt a kezünk ügyében kell tartanunk útlevelünket, különösen vigyázzunk, mivel ez kedvező időszak a tolvajok számára. Vegyük figyelembe, hogy a legvalószínűtlenebb helyen, módon történhetnek lopások a legvalószínűtlenebb elkövetők által (gyerek vagy terhes nő). Az ilyen tehetséges bűvészeket sajnos ha rajta is kapjuk, a népharag potenciális lehetősége miatt nem minden esetben lehet agyonverni, ügyeljünk tehát mindig a környezetünkre, legyünk tudatában annak, mi folyik körülöttünk.
Piacozás, túrázás, Oktoberfest, vörös-tengeri csobbanás stb. esetén viszont egyszerűen hagyjuk a szálláson egy megbízható(nak ítélt) széfben. Sem a többi részeg, sem a halak nem kíváncsiak rá :O)
Pár ötlet ahhoz, hogyan kezeljük biztonságosabban az útlevelünket:
- Utazás előtt jó előre ellenőrizzük a lejárati dátumot, mivel sok országba csak úgy léphetünk be, ha a visszatéréstől számított 3-6-x hónapig még érvényes a doksi
- Írjuk le az útlevél számát, kiállítási helyét és idejét (jó eszköz erre az EverNote, de tulképp a papír+ceruza is :O))
- Készítsünk fénymásolatokat és ezeket ne egy helyen tároljuk a csomagjaink között (persze nem illik elfelejteni pár napon belül, hova is tettük). Másik lehetőség, hogy beszkenneljük az útlevél fontos részeit (adatok, aktuális vízumok) és kinyomtatjuk pár példányban
- Ha nem egyedül utazunk, a (legközelebbi) társunk útiokmányáról is készítsünk másolatot, majd cseréljünk egymás között
- Ha kettő vagy több ember utazik együtt, mindenki ragaszkodjon ahhoz, hogy ha lehet, magánál tarthassa az útlevelét
- Egy fénymásolatot hagyjunk otthon egy könnyen megtalálható helyen
- Egy fénymásolatot hagyjunk egy megbízható rokonnál / ismerősnél (vagy küldjük át neki a szkennelt fájlt emailen)
- Ha megbízunk az online világban, feltölthetjük a szkennelt fájlokat valamelyik szolgáltatóhoz, hogy a világ bármely pontjából elérhessük (pl. Flickr). Ilyenkor gondoskodjunk arról, hogy privát adatként kezeljék a cuccot, jelszavunk pedig megfelelő erősségű legyen (tehát ne Marcsika11).
- Érdemes egy második fényképes igazolványt is vinni, ha tudunk vigyázni rá
- Ne tartsuk az útlevelet külső zsebben, tárcában, hátizsákban, mivel ezek könnyű célpontok a korábban említett illuzionista kollegáknak. Jó választás lehet a gatyó alatt hordható, lapos pénzöv (money belt), ha értelmesen használjuk. Láttam rá példát, hogy póló alatt hordta a hülyegyerek a hasa közepén, hát ez nem nagyon secure...
- Mindig legyünk az útlevéllel (vagy ő legyen velünk :O)). Ne tegyük le sehová. Ha át kell adni valakinek, maradjunk a közelében, amíg vissza nem adja (azért vannak kivételek még itthon is. Anno a budapesti szír nagykövetségen két hétig dekkolt az útlevelem vízum miatt - jó, itthon nem gáz, mert van más érvényes irat is a zsebünkben)
- Tartsuk az iratokat és többi értéket (pénz, bankkártya) különböző helyen.
- Rendszeresen ellenőrizzük, megvannak-e az értékeink. És lehetőleg ne az utca közepén a tömegben...
Kéne? :O) Ha nem akarjuk a csórikám útlevelet lehasználni pár év alatt, gondoskodjunk egy tokról.- Hallottam elvetemülteket, akik Silica Gélt tartanak az útlevéltokban, de valamikor ez is hasznos lehet (pl. monszun idején Vietnamban :O))
- Ha lehetséges, tartsuk az eredeti iratokat a hotel széfjében (azé nézzük meg, milyen minőségű :O)) és csak másolattal mászkáljunk. Rablás esetén elméletileg nem erre fognak hajtani a jóképességű srácok
- Ha megtámadnak és elveszik az útlevelünket, hadd vigyék. Bár a feketepiacon értékes lehet (egy amcsi darab több ezer dollárt is érhet), de nem éri meg, hogy megsérüljünk vagy megöljenek miatta. Ennél még a hivatali hercehurca is vállalhatóbb.
Ha mégis megtörténne a baj és elhagyjuk valahogy az útlevelünket, minél hamarabb vegyük fel a kapcsolatot a legközelebbi magyar / angol / német / amerikai / egyéb értelmes képviselettel (ha elraboltak, akó szabadulás és biztonságba kerülés után vagy akképpen - valószínűleg menekülés közben amúgy sem az iratainkkal lennénk elfoglalva :O)). Természeseten a kontakt előfeltétele, hogy vagy netközelbe jutunk, vagy - számomra ez a preferált - előre leírjuk a szükséges telefonszámokat és emailcímeket valahova.
Na srácok, a fentiek közül mindenki kiválaszthatja, ami neki szimpatikus. Értelemszerűen más felkészülés szükséges egy brüsszeli és más egy pakisztáni túrához. Nem kell rémeket látni, de ne is kockáztassuk meg egy afrikai börtön cseppet sem szívmelengető légkörét. Állítólag nem finom :O)
Börtön Malawiban |
Lehetne még írni pénzkezelésről, általános viselkedésről és sok egyébről, de ez mán másik post témája lehet. Egyről gondoskodjunk, legalább lelkileg: mindig legyen B tervünk! Ne sokkoljon, ha valami baj ér, mert tehetetlenül kiszolgáltatottabbakká válunk!
No comments:
Post a Comment