Tuesday, February 5, 2013

All inclusive helyett

Vagy inkább mellett? Aki igényli, könnyen rájön, hogy a döglősnek titulált nyaralás sem feltétlenül végig döglős...
 

Időszak: 2012 október


Mindig menni kell. Mindig vár valami, ami új, amit megismerhetünk és amiből tanulhatunk, csak rajtunk áll, hogy képesek legyünk megélni és értékelni a felfedezés és a megértés csodáját. Asszem Einstein mondta, hogy a megértés öröme a legnagyobbak egyike. Ő meg csak tudta... :O)
 
Egy kellemes reggelen (asszem rövid tunéziai pihenésünk során az összes reggel ilyen volt) felkerekedtünk, hogy valami más élményt is hazavigyünk majd a helyi strandon, hotelen és souq-ban tapasztaltakon kívül. Ez mind csak burok, felszín, bár ezt is látni kell, de azért tovább kell menni a város határánál ahhoz, hogy kicsit belelássunk a helyi emberek életébe, múltjába, lelkivilágába. Aki ezt nem teszi meg, az szerintem hiába járt egy országban, valójában nem is volt ott...
 
A mellékelt térképen látható az útvonal, ezt egy nyáron kapott ketyere (Garmin GPSmap 62s) segítségével készítettem (illetve ő készítette, én csak lementettem :O))
 
Első dolgunk volt kijutni valahogy Nabeul-ből. Mint már írtam, nem egy New York méretű metropoliszról van szó, tehát rövid taxis száguldozás után louage-ra pattantunk, amely vagányan elcipelt bennünket a mesés Kelibiáig (nem tévesztendő össze a magyar határvidéken őrt álló Kelebia településsel - marha sokat kellett volna zötykölődnünk :O)).
 
A louage egy nagyon szerencsés találmánya a helyi közösségeknek: tulajdonképpen kissé szakadt fehér kisbuszokról van szó (sárga, piros vagy kék csíkkal), melyek hosszú távú, közös taxikként üzemelnek. Ráznak és nem túl tágasak, de olcsók. Általában akkor indulnak, amikor betelnek, de ritkán kell 40 percnél tovább várni. Érdemes figyelni arra, hogy viszonylag kora este (19h körül) befejezik áldásos tevékenységüket, tehát aki lemarad, annak marad a taxi. A sofőr indulásig általában ott áll a tragacsa mellett és azt rikoltozza, hova indul; általában a jegyet is tőle kell megvenni (érdemes előtte egyeztetni az árat).
 
Arra is jók, hogy összefussunk a bennszülöttekkel, mivel ezek a tragacsok a tunéziai utak málhásai, szinte mindenfelé tucatszámra fellelhetők.

Érdekes volt útközben a táj, sok helyen méter magas, tömör kaktuszsövény kerítések vannak. Jobb, mint a drót meg a kő :O)
 
 
Kelibia
 
Kelibia, dicső (?) múltjával ellentétben - bár hogy mennyire dicső, azt nem tudom, de berberek alapították, akiket kartágóiak rúgdostak ki innen az i.e. V. században (ekkoriban Aspis néven futott a helység) - egy nem túl izgalmas tengerparti kisváros, építészete és nagyjából mindene átlagosnak mondható, de a környéke szép. Száraz fehér bora (Muscat de Kélibia) híres, vettünk is egy üveggel, persze nem itt, hanem Nabeul-ben, mert franc sem fogja cipelni meg jól összetörni.

A városnak van egy halászkikötője is, amit a Lonely Planet-et olvasva valamiért érdekesnek ítéltünk, majd' egy órát sétáltunk mindenféle jellegtelen városrészen át, mire odaértünk, de rájöttünk, hogy kár volt a gőzért. Ez a kikötő pont olyan, mint a többi átlagos tesója: betonépületek, dokkok, kosz, jobb-rosszabb halász- és teherhajók, munkások, őrök meg egy rusnya móló.
 
Nu, több se kellett, fogtunk egy taxit és felkaptattunk vele az eukaliptuszokkal szegélyezett helyi erődig (Kelibia Fort), ami izgalmasabb látnivalónak ígérkezett. Ezt a várat Kartágó védelmére emelték, de feladatát képtelen volt teljesíteni, aztán a XI. század felé az egész települést szétcincálták a kalózok.

A várban a falakon és a budin kívül semmi látogatható dolog nincs, van még egy rádióállomás, pár kisebb épület meg egy rakás kő. Múzeum nuku...
 
Bár az erőd tipikus példája a kiaknázatlan lehetőségeknek, nagy várkedvelőként üdítő volt körbecsattogni egy kartágói (később bizánci meg arab) erődítmény falain, a kilátás meg pazar - ha erre járunk, megér egy misét. A láthatár olyan széles, hogy szinte hajlik :O) A hegy tövében van a római Clypea, pár villát próbálnak kikotorni a sziklás talajból mindenféle régészek. Ezt kihagytuk, mert mentünk a strandra!
 
 
 
 
 
El Mansourah beach
 
A Part :O)
 
Az autóút egy tágas tengerparti parkolóban végződik. Bár a Lonely még csak egy monstre hotelt említ mellette, már vagy három van, illetve pár még csak épül.
De nem ezért jöttünk, ilyen van Nabeul-ben is (meg szinte mindenhol a világon); különben is egy kaptafa mind, egy darabig jópofa, de többnyire otrombán megöli az eredeti környezetet és hangulatot. Főleg ezek, itt...

 



600-800 méterrel arrébb azonban tök üres, hosszú partok várnak, tiszta tenger, fehér homok, senki sincs a parton, aki a pofádba bámulna a fürdőgatya miatt, szóval elég könnyen magával ragad a szabad időtlenség érzése.
 

Ja, hímtagúak... ööö... hímneműek számára jótanács, hogy arab országokban - még a toleráns Tunéziában is - a kis fürdőgatyó általában úgy jön le a helyieknek, hogy a jóember otthon felejtette a nadrágját - és vele együtt a méltóságát is. Érdemes bermudaszerű, de legalább short stílusú gatyában strandolni.
 
Nahh, miután kilubickoltuk magunkat és leáztattuk magunkról mindazt, ami a nap folyamán ránk ragadt, hulla éhesen betértünk a parkoló melletti helyi étterembe, ami valami csoda folytán az El Mansourah nevet viseli. Sokat agyalhattak rajta, de a kajájuk jó, az asztalok a tengerparti sziklákon szétszórva, kis öblök között helyezkednek el, háttérben a kelibiai erőddel, a pincér beszél angolul is (ez errefelé ritka). Az épület kicsit szocreál, de a klotyó is emberi fogya... használatra alkalmas. A kaja végeztével kérésünkre taxit szereztek nekünk, mert időszűkében hatékonyabb a kirándulás.
 

Kerkouane
 
Jó taxist hívtak, nem bántuk meg! Figyelmes, megdolgozik a pénzéért (mindössze 50 TN-ért furikázott minket hosszú órákon keresztül, kapott még 10 TN borravalót - ez nem sok, az étteremben 73 + 7 TN-t hagytunk ott), nem alkalmatlankodik és nem sürget. Ismer mindent a félszigeten.

Bár csak arabul és franciául beszél, azé valahogy megértettük a lényeget. Asszony, két gyerek. Meló. Arab tavasz. Nem jó az új kormány. Délen az utak ugyanolyan szarok, mint Ben Ali idején, a kocsi szétesik rajtuk. A közbiztonság ugyanott ugyanolyan maradt, ha nem rosszabb.
 
Hamar elértünk Kerkouane-ba. Ez egy tök jó helyen levő ősi pun település, illetve annak romjai. Szép virágoskerttel szegélyezett út vezet a romokhoz.
 
Az egész romterület nem túl látványos, mivel 1 m-nél magasabb falak sehol sem maradtak. A fekvése nyomokban a mexikói Tulum-ra emlékeztet, persze az sokkal szebb és épkézlábabb, de ez is megér egy misét. Például háromnyelvű (a szokásos arab, francia és szerencsére angol) feliratok ismertetik a laikus szemnek többnyire felismerhetetlen emlékeket. Azé valamire rá lehet ismerni, például ezek a komák csatornáztak, volt fürdőszobájuk, mozaikos padlójuk, nyilvános fürdőjük, ráadásul az egész település jól strukturált, védhető és bónuszként szép tengeri kilátással bír.

Volt itt vagy 300 ház és 2000 lakos, amíg az első pun háború (jaj, ez a cikk sokkal jobb) során a római Marcius Atilius Regulus tábornok porig nem égette az egészet. Ennek ellenére azé tudtak ezek a punok. De miért mentek az Alpokba, amikor még Szicíliát sem tudták megtartani? :O)
 
Sajna itt rohannunk kellett, mert bezárnak ötkor. A belépő asszem 5 TN.
 
 
 
Al-Haouaria
 
Na ezt a nevet ejtse ki valaki! Mind1, harmadszorra csak megvan :O)
 
Ez a félreeső kisváros olyan, mintha a semmi közepén lenne. Vagyis inkább a szélén, mert itt a félsziget vége, van itt is szép part, könnyen mászható hegyek (pl. Jebel Abiod) és Szicília mindössze 150 km-re van. Mi addig nem láttunk el, csak a közeli két szigetig, Zembráig és Zembrettáig, melyek zárt katonai és természetvédelmi területek mindenféle katonákkal és szürke pelikánokkal.

A lényeg, hogy a parton állva mindenfelé kék tenger terpeszkedik, az időtlenség itt is megérinti az embert - annál is inkább, mert szinte csak mi voltunk turisták a városka leghíresebb látnivalójánál, a Római Barlangoknál (másik neve Ghar el-Kebir, de nem a római :O)).
 
Ezek a "barlangok" tulajdonképpen bányák, az ő köveiből pakolták össze a már említett Kerkouane-t, no meg Kartágót is (amit a rómaiak később sajnálatos módon haragtól besózva besóztak). A bányászatot azonban a rómaiak is folytatták, mivel az itt található sárga homokkő baromi jó minőségű, főleg a hegy belsejében. 1000 év fúrkálódás alatt rengeteg járatot vájtak a hegy belsejébe, a fény és a levegő függőleges kürtőkön keresztül jut csak be.
 
 
 
Ottlétünkkor tilos volt bemerészkedni a járatokba, de egy alkalmi helyi "túravezető" 10 TN-ért szépen körbekalauzolt bennünket anélkül, hogy belezuhantunk volna bármibe is. Visszatérve a rómaiakra az innen szállított kövekből építették fel a tunéziai El Jem arénáját és a Colosseumot is.
 
 
 
 
 
A parton, szinte a bányák szájában van egy presszó, amiről nagyokosan azt gondoltam, hogy a turisztikai látványosság miatt tök drága. Hát nem. Ittunk két üdítőt, 5 TN-ért... És jólesett :O) Ja, van mellette a parton egy rozzant kis hajó, érdemes megnézni.

Ami még érdekes lehet itt a városban, az a solymászat: minden júliusban nagy röptetős fesztivált tartanak a röptetők. Ezt október lévén értelemszerűen kihagytuk...
 
 
 
 
 
Hazafelé
 
Innen taxis barátunk eldobott a kelibiai louage állomásig, ahonnan egy száguldozós állat vitt vissza Nabeul-be többedmagunkkal. Néha vérfagyasztó volt, főleg mert besötétedett közben. Most látszott csak, milyen sokat villogtatnak menet közben. 90 helyett 120-130-cal haladtunk, ami nem lenne vészes... de ezeken az utakon... ezzek a tragaccsal... nulla biztonsági öv, ilyesmi.

Mind1, egyben visszaértünk és jót vacsiztunk a hotelben. Megnyugtató és szép nap volt ez, még a punnyadós all inclusive mellett is simán belefér. Ajánlom bárkinek, aki arra jár!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

No comments:

Post a Comment