Amikor megunja a már nem húszéves ember a nagyvárosi nyüzsgést - márpedig Rio sem tipikusan a pihentető nyaralás színtere -, talán szívesen elruccan a közelben levő álmos kisvárosok egyikébe.
Időszak: 2013 május
Így voltunk vele mi is - gondoltuk, átugrunk Rio de Janeiro állam Szentendréjére, Paraty-ba, amely osztozik a nevén valami gülüszemű halféleséggel, ami kit érdekel, viszont könnyen elérhető - brazil mércével egy köpésre fekszik a carioca életvitel lüktető, szambától és focimeccsektől hangos hétköznapjaitól (és 7végéitől). Persze, jóvanna, a nagyvárosok is érdekesek, de valahogy akkor sincs nyaralás-érzésem tőlük. Metrózni és dugóban ülni meg Pesten is lehet. Jó, Cukorsüveg-hegyünk kevesebb van... :O)
Miután 4 óra zötykölődés után elnyűtt végtagokkal és csipás szemekkel lebotorkáltunk a buszról, megpróbáltuk magunkat az óváros felé orientálni - a feladat még ennyi seggzsibbasztó szunyókálás után sem jelentett túl sok kihívást, itt elég nehéz lehet eltévedni.
Az útikönyv nem hazudott, a kisváros a kis félszigeteivel, kikötőivel, hangulatos és biztonságos utcáival, no meg a jajbeszíp ződ hegyekkel a háttérben idegnyugtató felhőjátékként hatott anyá..., izé, a nagyvárosban kissé összekuszálódott neuronjainkra (pedig a favela-túra csak ezután következett).
A populáció jóval gyérebb a rióinál (mindössze 36000 fő), ez (vagy nem ez?) lehetővé teszi például, hogy az óváros autómentes legyen. Így az ember nyugodtan bóklászhat a könyvére és a fotógépére koncentrálva, legfeljebb egy száguldozva bekanyarodó szamaraskordé trancsírozhatja ki. A bokatördelő kockaköves utcákat - amiket talán szándékosan úgy köveztek le, hogy a kövek lapos oldala még véletlenül se felfelé álljon - fehérre festett, színes ajtós-ablakos, alacsony házak szegélyezik, boltokkal, kajáldákkal, virágbokrokkal. Az egész település annyira jól megőrizte portugál koloniális és brazil imperial jellegét, hogy Nemzeti Történelmi Hellyé nyilvánították. Na lám, ott is van "nemzeti", csak nem értelmezik torzul a fogalmát... Talán az ország lakóinak nincsenek számottevő önértékelési problémái?
 |
| Igreja NS do Rosário |
Az utcácskákon és szép vízpartokon kívül kafa látnivalók a templomok: szinte minden itt élő társadalmi osztály összehegesztett magának egyet. Épült egy a rabszolgáknak (a könnyen megjegyezhető nevű "Igreja NS do Rosário e Sao Benedito dos Homens Pretos", atyaég, tutkó jó memóriájuk lehetett; készült egy a felszabadított mulattoknak (Igreja Santa Rita dos Pardos Libertos), akik féktelen szabadságukban biztos tuti jókat mulattoztak (öööö... én kérek elnézést :O)), sőt van egy állítólagos kalózkincsekből finanszírozott templom is (Matriz NS dos Remédios). Csak hogy kedves barátainkat, a finom modorukról, nyílt szívükről és felvilágosodottságukról híres Ku Klux Klános olvasókat megnyugtassuk, természetesen épült egy templomocska a korabeli fehér elitnek is (Capela de NS das Dores), akik buzgó szorgalommal harácsolták össze vagyonukat mások munkája, vére, verejtéke és egyéb testnedvei árán.
 |
| Capela de NS das Dores |
A kalózkincses templomban alkalmunk nyílott a figyelmetlen bennszülöttek óvatlanságát kihasználva belógni a sekrestyébe és felszaladni az emeletre, ahol kiderült, hogy az égvilágon semmi érdekes nincs, csupán hámló vakolat és loftlakásnyi üres terek hajópadlóval, de azé szép volt a kilátás odafentről... Háááááááát nem dobtak ki, mert ezek szelíd komák, de ahogy lementünk és kitettük a lábunkat, zárult az ajtó. Hehe.
Nézzétek meg a Casa da Culturát is, mindenféle helytörténeti kiállítás van benne, jó elfoglaltság, ha odakint esik az eső :O)
Ja, kalózok... Anno ugye elég sok arany keresztülfolyt a városon, amely, mint forgalmas kikötő, természetesen minden jóval ellátta a kor logisztikai szakembereit (piával, kurvákkal, ilyesmi), hogy lehetőleg minél több zsozsó elfelejtsen továbbfolyni. A város közelében mementóként található erődítmény (Forte Defenso Perpétuo) is ebből a korszakból való, megakadályozandó, hogy a tengeri rablók nagyon megszeressék az adómentes bevételt. A vár állítólag kihagyható, hát ki is hagytuk, de ha valaki több napra jön ide idegeket pihentetni, annak talán megéri...
Kajálda is van elég a környéken, érdemes valami tengeri cuccot enni, friss és fincsi. Persze annak, aki szereti... :O)
 |
| Ez itten egy igen szíp és íhes legínke |
No comments:
Post a Comment