Bármennyire is mosolyogva tekintünk a világra, életünk során a remélhetőleg sok pozitív impulzus mellett időről időre belebotlunk mindenfélébe, amitől legszívesebben a hajunkat tépnénk. Vagy másét :O)
De minek? Ezzel tegyünk különbséget a számunkra jó és rossz között?
A "No comment" post-sorozat, aminek ma nekikezdek, nem a mások feletti ítélkezésről, tanulságok levonásáról, szubjektív vagy szubjektíven kiválasztott hivatkozásokkal alátámasztott okoskodásról szól (csak néha, ha nem bírom ki :O)).
Olyan dolgokat említek meg benne, ami valamiért felborzolta az idegeimet - borzolja hát másét is :O)
Egy ilyen történetet az ember elmesél egy baráti beszélgetésen, jót röhög vagy anyázik rajta, talán jól le is hordja az ismerősét, ha véletlenül olyat tesz, ami ebbe a rettenet kategóriába illik - de hosszan elemezgetni a történteket asszem nem érdemes, mert úgy gondolom, hogy minden rövid sztori magáért beszél. Sem más gondolataiba beleélni, sem azon filozofálni, hogy vajon mi vitte rá szegényt, hülyeszegényt a dologra, nem célom. A verselemzést hagyjuk másra...
Bár az emberi hülyeségnek csak teteje van, alja sosincs, a történeti hűség kedvéért azért meg kell említeni, hogy valamikor mindannyian hozzájárulunk ennek gyarapításához. Én is, te is, mások is. Kérdés, mennyire gyakran... :O)
Egy azonban biztosnak látszik: ahogy az emberiség történetében már megszokhattuk, a blog rövidke fennállása alatt is mindig produkál majd valamit az élet, ami gyarapíthatja a sorozatot.
Az élet már csak ilyen. Mi meg nevessünk rajta, mert sírni úgysem érdemes!
No comments:
Post a Comment