Vicces, amikor az ember egy európai szemmel jól ismert ország olyan településén kezdi a nyaralást, amiről még a büdös életben nem hallott annak ellenére, hogy nagyjából képben van, mit várhat az adott környezetben.
Időszak: 2012 október
Bár nemrég hasonló bevezetőt írtam Bandipurról, azért a tunéziai Nabeul nem említhető egy lapon vele. Míg Bandipur egy törékeny néprajzi gyöngyszem (öööö... a gyöngy törékeny? :O)) a kissé dzsuvás és rozoga, mégis múzeumi méltóságával, addig Nabeul egy munkától pezsgő, hétköznapi arab kisváros, bár dzsuva és roggyantság itt is van elég, néprajz és méltóság annál kevésbé, illetve inkább más értelemben. Nem is azért jöttünk ide, mert a város a Cap Bon félsziget adminisztratív központja (a Cap Bon az ország északkeleti nyúlványa, közel Szicíliához), nem is azért, mert olcsóbb, mint a közeli Hammamet. Hanem mert itt van a hotel a parton, ahova eljöttünk lazulni egy magyar utazási iroda által. Húúúú de banális! Hmmm, ez van...
Ja, hogy mi van az utazási irodával?
Jó, tudom, aki ismer, annak furcsán hangzik, hogy backpacker létünkre nyugdíjasokat megszégyenítő ügybuzgalommal keressünk bénázós nyaralási lehetőséget, de ezúttal nem rohangászni, hanem pihenni jöttünk. All inclusive. Medence. Zabálás. Ilyesmi. A hotelt majd egy másik posztban bemutatom, elég róla annyi, hogy normális méretű saját partszakasz tartozik hozzá. Nabeul szép és többnyire fehér homokos tengerparttal büszkélkedhet - amit sajnos a szuper közel-keleti (na jó, nevezzük észak-afrikainak) mentalitással bíró kis goblinok egy csomó helyen jól teleszemetelnek, de szerencsére a szállodák előtt rendben vannak a dolgok (különben senki sem fog idejönni, a turista finnyás és jól akarja érezni magát, hogy rohaggggyon meg :O))
Térjünk vissza Nabeul-re (ejtsd: nabül, csak hogy tisztába tegyük a dolgokat a hülye rag miatt, ha már az itteni utcákat nem nagyon lehet).
Nincs neki medinája. Nincsenek jelentős műemlékei (rendben, az ősi Neapolis maradványait leszámítva, ahol azonban nem sok érdekes látnivaló akad, kivéve a régészek számára - mind1, ha nem érdekel a töri, azé még olvasd tovább a cikket, egyszer csak megéri átrágni, bármennyire csapongó is :O)). A városközpont ráadásul jó messze van a parttól, mert régen, még a XVI. század körül mindenféle kalózok rendeztek full contact falunapokat a környéken. Van viszont souq-ja (piaca), ahol minden a szokásos, de erről később. Találhatunk még néhány mecsetet, boltot (jó szupermarket van a Habib Bourguiba ave-n), hammamot (fürdő) és pár nyamvadt, kicsi, elhanyagolt múzeumot.
Na ezekért pont nem jönne ide az ember egy-két óránál többre, még ha a közel is van a hotel. Főleg, mivel a nagymecsetbe nem engedtek be minket, csak pár zugfotót csinálhattam sutyiban.
ÁBER! Nabeul az ország fazekas iparának központja. Van választék, szakértelem, tehát baromi jó minőségű kerámiaedényeket lehet kifogni. Aki hazatérés után ajándékozni szeretne, annak nincs nehéz dolga... Legfeljebb a csomagolásnál.
Persze a vidám vásárhoz meg kell találni a megfelelő kereskedőket (van egy a Souq el Belgha közelében - Zsóti a béka, Zsóti a bééé... jó, jó, abbahagytam :O)) - a piac széles főutcáján kifelé haladva jobb oldalon, egy mecset után. Olcsó és finom. Készüljünk fel azonban, hogy sok az arab világban szokásos alkudozós, lehúzós kereskedő, akik beleadnak apait-anyait, hogy jó (vagy nem mindig jó) minőségű, pofátlanul drága portékával induljunk haza, de ezzel vigyázzunk,
1. mert a repülőtéren a drága csetresekkel teli csomagok is ugyanolyan nagyot puffannak a betonon, tehát ne pakoljunk túl semmit, legyen elég büdös zokni a cuccok körül :O)
2. ne dőljünk be a "Hungaria not capitalist" dumának. Csak azért kérdezik, hogy honnan érkeztünk, hogy belőjék az árakat. Mondjuk azt inkább, hogy Togóból vagy Burkina Fasóból származunk és figyeljük az arckifejezésüket :O)
A képen kaphattok némi ízelítőt a kínálatból. Az ezernyi különböző edény mellett csempék, kalligráfiák és minden gyönyörűség kapható, ami kerámiából elkészíthető. Meg más is, ami nem kerámiából van. Például műteve minden méretben. Dél-Afrikában mindenhol műzsiráfot lehetett kapni. Itt műtevét. Mind1, gyerekeknek meg gyerek lelkületűeknek / értelmi színvonalúaknak / aberráltaknak / stb. biztos jó poén lehet, de csak nekik, mert a zsiráffal ellentétben ezek a tevék többnyire nem a minőségükkel és szépségükkel tűnnek ki a sok kacat közül, hanem a rendkívül nyominger külsejükkel - általában valami súlyos autóbalesetet szenvedett, kicsavarodott lámára emlékeztetnek. Az arcuk meg egy nyóckerben ébredt szkinhedére.
A városnak van egy hivatalos múzeuma, amit kihagytunk. Egy másik, magántulajdonban levőt viszont megkukkoltunk (Dar Zmen), ezt érdemes volt, mert egyrészt 20 méterre volt a souq-tól, amerre sétáltunk, másrészt ki volt táblázva, hogy ott van, harmadrészt az ér/érték arány korrekt volt. Alapból 3 TD a beugró, de négyen 10 TD-ért bementünk (1 gyermekkorú, a többi inkább a második gyerekkor felé botladozó illető). A múzeum egy szépen csempézett, XIX. századi kormányzói házban van (a bejáraton ez nem látszik, szakadt és igénytelen), van ott korabeli hálószoba, berber cuccok, régiségek, kárpitozott bútorok, csak ne csapjunk rá semmire, amikor az ott lakó macskákat hajkurásszuk, mert még szilikózist kapunk. Egy kis központi udvarra néző, kicsi szobákból álló kecó ez, amely azért eléggé lepattant, de a tulajdonosok kedvesek. Ha jó kedvük van, még mentateát is adnak, ez itt divat.
Említést érdemel még a Residence Sidi Sliman körüli negyed, ez a hotelek környékén van a part felé és kellemes, fehér - világoskék köntösbe öltöztetett házakkal van tele, sok virággal. A helyi Rózsidomb :O)
Mit lehet még csinálni itt? Érdemes körbeszaladni a Cap Bon félszigeten, van mit nézni. De ez már egy másik történet.
No comments:
Post a Comment