Wednesday, July 23, 2014

Falu, aminek nem mondjuk ki gyorsan a nevét

A pipacsoktól pirosló Aranyháromszög-téesz, a nagyhatalmak, erős szomszédok és titkosszolgálataik által szponzorált háborúk és az ipari emberkereskedelem finomabb mederbe terelésével minden megváltozott Laoszban, már ez a falu sem a régi.

Időszak: 2014 március

Megpakolva
Pedig az egyik legjobb ópium-szívó helyként híresült el; még a kétezres évek elején is megszámlálhatatlan kócos nyugatit lehetett beszívva-nyáladzva találni a bokrok tövében vagy az éjszakánként egydolláros rozoga vendégházakban.
 
 A korábban regionális központként, három történelmi kolostorral büszkélkedő települést a Második Indokínai (ismertebb nevén Vietnami) Háború tette a földdel egyenlővé; később összehegesztettek egy modern, ám nyugis kolostort meg egy ronda betonlépcsőt, ami a nem létező mólóhoz vezet a meredek folyóparton, hogy fogadja a peremig merült hosszúhajókat és a bennük reszkető, víziszonyos turistákat.

Főutca
Maga a lényeg, Muang Ngoi Neua (na ugye, hogy nem mondjuk ki gyorsan :O)) egyetlen 500 méteres utcából és annak keresztutcáiból áll, gépjárműforgalom nélkül, a szokásos észak-laoszi vidéki házakkal, száraz évszakban poros, tompa színű növényekkel, enyhe vággyal egy eldobható Praktikeres porálarc után - de a sok látogató ellenére egészen nyugis, a környéke pedig szép :O)
 
 
 
 
Wat Okad Sayaram bejárata
Az említett főutca egy hatalmas, gyönyörű karszt-orom (ne mászd meg, baromi magas és meredek) és a kolostor (Wat Okad Sayaram) között helyezkedik el, ez utóbbi mellett dagonya, sáros malacok, egy helyi közösségi kiülős-hangoskodós kajálda, sok-sok gyerek és kutya van. A burkolatlan utcák manapság éjjel-nappal biztonságosak, elmúltak a régi, szép idők, amikor az egyszerű turista csak nappal, taktikai eszközökkel felszerelve juthatott el egyik faluból a másikba. A szállások is viszonylag biztonságosnak mondhatók, persze a széfet nem ismerik, értékeket pedig nem hagyunk az üvegtelen "ablakok" közelében még zárt szobában sem... De a józan paraszti ésszel utazgatás egy másik post tárgya.
 
Ja, még valami: este azé legyen nálad elemlámpa, mert a közvilágítás nem divat...
 
A kormány full erővel küzd a drogok ellen, ez meg is látszik a környéken: kevesebb a pipacs :O), szebbek a házak, a vendéglátóipari egységek egy fokkal igényesebbek, mint a hőskorszakban - persze azé sikerült lejárt kólikát venni egy helyi mikrovállalkozástól, mert nem tudok olvasni, grrr. Másik vonzó vonása a falunak, hogy az emberek nem próbálnak lépten-nyomon ópiumot, happy pizzát és egyéb szemetet rád sózni (amúgy Laoszban mindenhol békén hagytak ezzel, de nem is voltam Vang Vieng-ben, ahova a leginkább "bulizni vágyók" mennek).
 
Szállást érdemes a folyóparti bungallós létesítményekben igénybe venni (10.000-15.000K), mert többnyire tiszták, zárhatók és van áram + meleg víz. A kilátás pedig zseniális.
 
Kicsit torzult a panorámafunkció miatt, de a mienk :O)
Azért a modern civilizáció gyermeteg áldásait Laosz gyakran sikerrel küzdi le, főleg vidéken. Áram általában csak estefelé van, 3G térerő talán van, internet minek... ATM egyáltalán nincs, pénzt váltani csak pár vendégházban lehet, meglehetősen szar árfolyamon, bár ez nézőpont kérdése, a helyieknek megéri (ja, ide se Forintot vigyünk, az USD attraktívabb :O)).


Vidéki jószág
Azonban... aki nem azon rinyálós kaszt tagja, aki még a saját kertjében is cikinek érzi a fűnyírást és/vagy nem a luxus motiválja, zseniális kirándulásokat tehet itt akár vezető nélkül is, szárazföldön és a folyón egyaránt (bár ez utóbbit egyszerűbb helyiekkel elkövetni, van hozzáadott értékük és olcsóóóóóóóó).





Nem skanzen...
A környéken jókat lehet sétálni, eljuthatunk mindenféle Hmong, Lao és Khamu nemzetiségű falvakba. Ilyen településeket Thaiföldön már ritkán találni: ott gyakran bádogtető, kőfal és beton fogadja a gyanútlan betolakodót. Itt ellenben facölöpökön álló pálmatetős, fonott falú házak garmadát találni, persze részben a gyatrább anyagi helyzet miatt, turista szempontból viszont "hál'istennek", de azé mégse, na.


 
 
 
... hanem "szokásos" falu
Egyik legzseniálisabb ilyen falu Huay Sen, amely kemény 4 db köztéri vízcsapjával igazán kiérdemelheti a monacói herceg fancy luxusnyaralója címet. Egy kis étterme van függőágyakkal, pár vendégszobának nevezett bambuszdobozzal (természetesen közművek nélkül), de bónusz, hogy a tulaj beszél kicsit angolul, wow.

 
 
 
ELTE
 
Dinamó
A környékbeli tradícionális falvakban sok érdekesség vár, olyan, mint egy skanzen - bemehetsz helyi elemi iskolába, láthatsz házifusi propelleres generátorokat a patakokban, melyek 2-3 családot is ellátnak árammal (persze fagyasztó és XBox nélkül :O)), a hegyek között barlangok (pl. Tham Kang (Lat: 20°42'10.7", Long: 102°41'1.98")), vízesések (pl. That Mok) és rizsföldek fogadnak. Autók nincsenek, legfeljebb pár lepattant traktor a XVI. századból.



Kíváncsi vagyok, hogy a növekvő számú látogatóval hogyan fog megbírkózni a környék; ha arra jártok, segítsétek őket - türelemmel és jó példával.
 
 



 

No comments:

Post a Comment