Szokatlan

Vásárolni jó. Ketyeréket vásárolni még jobb. Különösen, ha kényelmes székben ülve, kaján szemcsillogtatással kattogunk ide-oda a szebbnél szebb, drágábbnál drágább, okosabbnál okosabb (stb.) technológiai csodák között, melyek persze kábé öt év múlva már csupán csak arra lesznek jók, hogy az azévi lomtalanításnál fél-egy napra felállított  hulladékpontra is a kabát alatt, izzadva, szégyellve kicsempészett, nejlonzacskóba tekert informatikai hulladék egyik darabja legyen. 

De ma - és holnap - még új, ropogós, csilivili cuccról beszélünk, ráadásul örömet is szerzünk vele - ha nem is mindig magunknak, akkor valakinek, aki fontos nekünk.

Megbízva az árukeresők népszerűségi listáiban, a más, hozzáértő és hozzá nem értő polgártársaink által készített review-kban eljutottam egy jellegtelen nevű és átlagos megjelenésű webáruházig, amely mobilokat és kiegészítőket próbál a nagyközönség zsebébe tuszkolni, cserébe az onnan kihalászott krajcárokért. Ki is néztünk a párommal, a páromnak (természetesen ugyanarról a személyről van szó :O)) egy szép kis Nokia E72 becenevű, elsőre otromba, másodikra idomtalan, harmadik látásra viszont igen kezes kis jószágot, barna színben, GPS-szel, 4 GB memóval, autós kittel, mindez egy dobozban, gyári garival, hát kell ennél több egy szülinapra?

Persze, hogy kell, rendeltem neki könyveket is az Amazon-ról, hagyományos kiszállítással - kellemes meglepiként a Magyar Posta mélységes bugyraiban ezúttal nem tűnt el sem a csomag, sem egyik-másik alkotórésze - de ez egy másik történet...

Kiszállításkor megnéztem, hogy  a telcsi minden tartozéka megvan-e, hát megvolt, ezek után nagy ívben bedobtam feneketlen fiókjaim egyikébe, nehogy rábukkanjon a kedves - mert ugyan a nők nagy részével ellentétben nem rábukkanós típus, de azért az ördög sosem alszik -, majd legközelebb a szülinap estéjén került a kezünkbe szépen becsomagolva, csillogón, érintetlenül, szinte kiabálva, hogy használjuk már!

Huhh, de kafa, tegyük fel a töltőre!

Már tölt is a drága... Vagyis... Izé... Héééééé... Nabazz...

Mégsem tölt... A töltőt leellenőriztem, rendben volt. Mi legyen a többivel? Ilyen aksi nincs itthon... Hol is van a webáruház mögött rejtőző üzlet?

Óóóóó, itt van egy köpésre... Pestszentlőrincen... Az M0-n körbetotyogva mindössze 54 km... Nem is rossz, végül is rendelhettem volna Hong Kongból is... Mondjuk oda érdemes is kimenni ilyesmiért :O)

Egy rövidre szabott munkanap közepén felkerekedtem, hogy elegyen a fene Dél-Pest eme várostervezési szempontból gyöngyszemnek nemigen számító, távoli negyedébe, ahol rövid keresgélés után megtaláltam az üzlethelyiséget a feltűnően hülyén számozott, cikkcakkos lakótelepi utcák szövevényében. A rejtvény abban rejlett, hogy ezek az zegzugos utcák ugyanazt a nevet viselték, viszont a házak számozása nem sorfolytonosan, hanem valami elbaltázott lóugrás-szerűen lett kialakítva, már ahol ki volt írva egyáltalán akármilyen szám.

A kicsit lepattantnak tűnő, feltűnően egyszerűen bútorozott boltban három bennszülött fogadott, meg egy vitrin tele kiállított mobilokkal. Ez utóbbira ügyet sem vetve megcéloztam az első eladót, aki alighogy betettem az ajtót, már heveny érdeklődést kifejezve megkérdezte, mit óhajtok.

Hmmm... Biztos csak azért kedves, mert azt hiszi, vásárolni akarok... Mind1, elmeséltem neki, mi történt, s hogy mennyire kellemetlen, mert már rég letelt a három napos csereidőszak meg elvégre szülinapi meglepetésnek szántam a telót - háááát végül is a meglepi az stimmelt, de nem abban az értelemben...

A srác, miután kollegája leellenőrizte a készüléket és kisütötte, hogy besült az aksi, mialatt lesütött szemmel várakoztam, bíztatóan mosolyogva telót ragadott és már meg is rendelt a Nokiától egy új akkut. A kérdésre, hogy másnap vissza tudok-e jönni érte, heves fejrázás, tágra nyílt szemek, összeszűkült gyomor és erős nyáladzás volt a válasz. Ide? Nem! NEM! Nem tudjátok kiküldeni inkább?

A srácnak rövid fejtörés és a korábban említett vitrin átvizsgálása után felcsillant a szeme: volt a kétméteres körzetében egy ugyanilyen készülék, szállítólevél és számla a doboz tetején... Azonnal szétkapta, kipróbálta a mi telónkkal, persze, hogy szuperált, hát azonnal kapta a szolgálati készüléket és tárcsázta a szétszedett cucc címzettjét. Csókolom, T. Annát keresném... Értesíteni szeretném, hogy sajnos csak holnap érkezik meg a Nokiától a megrendelt készülék... Holnapután fogják megkapni, de jó hír, hogy ezer forinttal olcsóbb lesz... 

Ennyi, meg egy bambi. Kaptam még a telcsihez ingyen egy 1500 forintos képernyővédő fóliát, a srác helyezte fel, tisztogatta előtte a telót szép kis kendővel meg forgatta jobbra-balra, hogy törik a fény rajta, van-e még valami dzsuva és végül olyan jól sikerült a fóliázás, hogy ihaj-csuhaj, én pedig, sokkolva a magyar kereskedelmi realitástól való ilyen szintű elrugaszkodástól, csak megdícsértem őket, elköszöntem és szárnyaltam haza a csekély hátralevő 54 km-en, kellemes death metal dalocskákat hallgatva. Hosszú idő óta először éreztem úgy, hogy valahol ügyfélként kezeltek.

Ez jó érzés... Persze belőlünk élnek. Mégis miért olyan ritka az ilyesmi, hogy ennyire transzba esik tőle az ember? Hiszen ez lenne a normális kereskedői attitűd... Hááááááát ezt majd a nálam okosabbak megmagyarázzák. Én egynek örültem: végre valahol nem kifogásokat, hanem megoldásokat keresnek.

Ja, még egy dolog... Megérdemlik a reklámot: ők a B-Tel Webáruház. Nem a legolcsóbbak, de működik, amit csinálnak. Próbáljátok ki!