Eljutottunk oda, hogy a kiskutyák lassan eladósorba kerüljenek, hiszen ma hét hetesek a kis bűzmirigyek... Természetesen még mind otthon van, együtt játszanak, esznek (izé... zabálnak) és alszanak, ugrálnak a kapunál, ha megérkezünk, számunkra pedig minden reggel és este külön egy-másfél órás, gyorsan elröppenő program a velük való foglalkozás.
 |
| Maci |
Kettőjüket, Szundit és Felhőcskét elviszik és bár szerető családba kerülnek, mégis előre tudom, hogy borzasztó nehéz lesz az elválás. Eredetileg csak 2-3 hónapos koruk között akartam elengedni őket, de tulajdonképpen már elég nagyok ahhoz, hogy gondos gazdik segítségével elinduljanak a saját útjukon.
Kíváncsi vagyok, hogy anyjuk, Dina hogyan fogja viselni a kicsik távozását. Olyan lelkis szegény... kivéve, ha kajáról van szó, akkor vaddisznóvá változik :O)
Múlt hét végén mindegyikről készítettünk egy rakás fotót, párat publikáltam is a honlapomon. Hát nem gyönyörűek? :O) Sajnos (dehogy sajnos!) ott tartok, hogy egyikükkel, Macival tökéletesen egymásba zúgtunk. Vagy csak én belé? Nem számit, a lényeg, hogy nagy valószínűséggel megtartom. Jobb lesz így mindenkinek (kivéve a kertnek, amely újabb másfél évig szét lesz dzsihádozva), Dina és a kis Maci meg végtelenül kiegyensúlyozott lesz, ha napirendre térnek a többi kicsi elköltözése felett.
Nahhh, elég szentimentálisra sikerült ez a post, de le van szarva... Éljenek a kiskutyák! :O)
No comments:
Post a Comment