Buddhás barlang(ok)

A vallásos jóemberek sok, hitük szerint szent, boldog, boldogtalan, még boldogtalanabb, egyenesen mártír stb. személynek és istenségnek emelnek emléket, nem kivétel ez alól Buddha sem. Az egyik neki "emelt" barlanghoz mi is elszaladtunk, a sok közül ez éppen Laoszban van.

 

Időszak: 2014 március

 

Nagy kaland, Buddhának dedikált barlangot láttunk már Nepálban is (Siddha Cave) és valószínűleg fogunk is még párat (akit felizgatott a projekt, olvasson utána a lehetőségeknek itt). Míg előbbi Délkelet-Ázsia (állítólag) legnagyobb, nem túl látványos barlangja, addig ez a Luang Prabangtól 25 km-re északra levő kettős barlangocska néprajzi, kulturális okokból ér meg egy-két órát az ember életéből (főleg máséból, öööö ;O)). Csak Lao Újévkor ne menjünk, olyankor tele van vallásos bácsikkal-nénikkel, hajószámra hordják őket oda, ami azé agyoncsaphatja a hely hangulatát. Hát népszerű zarándokhely, na.



A barlang a csodálatos Pak Ou névre hallgat és a még csodálatosabb nevű Nam Ou és a Mekong folyók találkozásával szemben helyezkedik el. Angol ajkú útikönyvekben általában Pak Ou Caves néven található meg. A lingvisztikai szenvedéllyel kevésbé megáldott olvasó most pedig ugorjon át a következő bekezdés elejére :O) A Nam folyót jelent, tehát sok fordításban kapásból szóismétlésbe botlunk ("Nam Ou river", pfff), a Pak Ou meg Lao nyelven a "Pak száját", vagyis torkolatát jelenti - bár nekem elsőre a Brazíliában megkóstolt, nagyon ízletes, BaloghZoli külsejű és értelmi színvonalú, igen rút szájberendezésű piranhafaj ugrott be róla. Nem véletlenül, a külső hasonlóság mellett viselkedésbeli rokonság is felfedezhető, például Zoltánunk is, halunk is mindenevő :O)

Pacu. A szép mosoly titka.

 

Alsó barlang

Ja, a Nam Ou folyó csordogál egy korábbi postban emlegetett, korábban ópiumszívós helyként elhíresült északi falu tőszomszédságában is. A falu nevéről már végképp ne beszéljünk, mert elvertek :O)

 

Nu szóval elmotorozgattunk szépen a borzasztóan kitáblázott országúton  a barlanggal szemben fekvő falucskáig (50 perc kis eltévedéssel együtt), melynek folyóparti frontján van pár kajálda, a neve pedig... öööö... hehehe, nem ugrattok be. Szóval úgy híják, hogy Ban Pak Ou. Két óra alatt hajókával is ide lehet zötyögni, de sok okosnak nem éri meg a 3-4 óra utazás a kis barlangok miatt. Grat. Már csak a hajózás miatt is tök jó program lehet. De akinek a szervezettség miatt nem érné meg, megnyugtatom, hogy saját szakállra is tök egyszerűen oda lehet találni a faluhoz.

 

Parasztházak

Kolostor

A falu maga nyugis, semmi izgalom: kis szakadt házak, egy vén kolostor, gyerekek, tyúkok, kutyák, por, a szokásos vidéki Laosz. A motort egy őrzött parkolóban lehet hagyni, majd a helyiek kis hajóval átvisznek a barlanghoz.

 

A barlang tulképp kettő: egy alsó, alig több, mint tágas bemélyedés (Tham Ting) és egy felső (Tham Theung), ahova nem árt elemlámpa sem, különben tök sötét, vagy 54 méter hosszú. Lámpát persze nem mindig adnak, hehehe, tipikus lao idegenforgalom, de a rutinosabbak visznek magukkal :O) Az alsó barlanghoz rövid lépcsősor visz a mólótól, pár árus között, akik inkább kíváncsiak, mint nagy bizniszmenek. A felső barlanghoz is lépcsők visznek és egy fakapun keresztül lehet bejutni.

 

Mindkét barlang tömve van miniatűr (és kevésbé miniatűr), többségükben sérült Buddhaszobrokkal, mindenféle implementációban. Van álló ("Eső hívása"), ülő, meditáló, fekvő formában is. Ez utóbbiból viszonylag kevés van itt, pedig nagyon kedvelt (= reclining Buddha), mivel a Nirvánába lépést jelképezi. Természetesen a többi pozitúrának is jelentése van. Az emberek évszázadok óta idehordják a háztartásban feleslegessé vált, polcról leesett stb. Buddháikat.

 

A két folyó találkozása egyébként már önmagában is dramatikus látványt nyújt (nem a folyók szennyezettsége miatt): hatalmas mészkő hegycsúcs emelkedik a "kereszteződés" mellett, s az még dramatikusabb, ahogy a turisták egymást lökdösve igyekeznek a közeli Bang Xang Hai nevű falu felé, amit valamiért "Whisky Village"-nek becéznek... A többit a fantáziátokra bízom. Ja, egyet mégsem. Van egy lao-lao nevű löttyük, amit erjesztett tapadós rizsből tretnyákolnak össze, állítólag elég gatyaszaggató, de mi szerencsére a falu közelébe sem mentünk, mert már alkonyodott. Este pedig nem annyira jópofa a laoszi kátyús országutakon robogózni az asszonnyal a csomagtartón, bár ez az útszakasz nagyságrendekkel jobb, mint a LP-től délre levő Kuang Xi vízeséshez vezető testvérkéje.

 

De arról majd máskor...

 

Addig is, aki mégis megkívánta a gatya szaggatását, olvasson és tévézzen egyet. Amit megtanulunk, annyival gazdagabbak leszünk.

 

Easy. Rider. Honda Scoopy.