EndreBlog: Téli berek

Bocsi, hogy loptam Fekete Istvántól és duplán bocsi, hogy hibásan, de szándékos volt. A lényeg a Balaton, kicsit másképp, mint ahogy megszoktuk :O)

Időszak: 2013 február

Útvonal

A nyári Balatont minden magyar ismeri. Zajos, többnyire zsúfolt, drága, bulizós, sportolós, borozós, zabálós stb. hely. Ezúttal azonban nem szép időben, hanem egy szürke februári napon vágtunk neki, hogy egy kis kiruccanás keretében véget vessünk az amúgy eléggé csapnivaló Ramada Hotelben eltöltött wellness-hétvége fáradalmainak...

Természetesen kocsival indultunk, aztán néhol gyalogbékaként folytatva a mellékelt térképen látható útvonalat jártuk be.

Ennél persze jóval több látnivaló van a Tihanyi-félszigeten, de nyaktörés nélkül ennyi fért bele aznap.

Tihany

Bencés

A első állomás az ismeretlen (khm) Tihany volt. Szerencsére télen nyoma sincs a sok fotógépes-napszemüveges pupáknak, akikből a község él, viszont a fő attrakciók (pl. a híres bencés apátság) nagyjából nyitva vannak. Gyalog minden szépen bejárható, kicsik a távolságok. Akinek azonban nem elég a saját szakállra történő felfedezés élménye (pl. nőknek, öööö :O)), vannak vezetett séták is, jobbára turistásabb időkben. Itt elmesélik azt is, hogy mi az az Európa Diploma és hogy a Tihanyi-félsziget miért kapott ilyet, no meg hogy ki volt Cholnoky Jenő, Lóczy Lajos és mi közük a félszigethez.

Létezik egy, az utóbbiról elnevezett, 18 km hosszú tanösvény is a környéken, 2002-ben újították fel (bár első pillanatban felmerült bennem a kérdés, hogy mit lehet egy ösvényen felújítani, de egyből elszégyelltem magam :O))

Sétánk során ne mulasszunk el levendulát venni a kisebb boltok egyikében, a tihanyi híres! A molyok és bizonyos emberek is utálják...

Disznósi örömtanya

Más falusi érdekességek, például a vonzó megjelenésű Disznósi halászcéh háza, a kétemeletes, hajdani apátsági magtár és a Forrás-barlang zárva volt, de elsőre kívülről pont eleget nyújt mindegyik, információs táblák is állnak mellettük. Ja, hogy mi köze a disznónak a halászathoz? Nem sok, de a kollegák a felszerelésüket állítólag disznóért vásárolták, innen a ragadványnév. Arról már nem szól a fáma, hogy a disznót miből teremtették elő, de ennek csak a (pajzán?) fantázia szab határt :O)

Sajkod

Tihanyból visszagurulva Sajkod körül érdemes letenni az autót és gyalog eltáblábolni a kihalt, kicsiny sajkodi strand mellett az erdő irányába. Ez a környék még nyáron is nélkülözi a tihanyi nyüzsgést, üdítő azoknak az antiszociális elemeknek, akik a táj szépségéért és természeti kincseinek élvezetéért jönnek ide.

A sajkodi strand tömeges elnéptelenedése :O)

Egy ismerőstől kaptuk a fülest, hogy beljebb a rengetegben van egy Teázó az erdő mélyén című vendéglátóipari egység, amely kitűnő melegedő a végkihűlés-közeli állapotban vegetáló kirándulóknak. Télen is 10-18 óra között van nyitva, aminek eléggé örültünk, mert fogalmunk sem volt róla előre, mit találunk az erdőben néhány eltévedt trollon kívül.

Sajkod

Nem csalódtunk, van itt minden, ami a téli séta közbeni viharvert lelkiállapot szemének-szájának ingere. Forró tea. Forró cserépkályha. Izgalmas társasjátékok. Házi sütik - ezek ráadásul nem étlapról választhatók, hanem mindig az van, amit épp aznap sütnek. És marha jó. Van terasz is, kilátással, de télen inkább hanyagoljuk, bent tágasabb :O)

Vannak vendégszobák is, a rusztikus teázóval ellentétben ezek eléggé a szocreál-rusztikus stílust idézik, de ha nem szenvedünk adrenalinőrületben, az erdei nyugalom és itt eltöltött idő bizonyosan kárpótolhat a fos ronda berendezés látványáért.

Összességében bármikor is jártok erre, ide feltétlenül térjetek be egy-két órára, érdemes!

Apáti templomrom

Apáti templom

Visszafelé, a dideregve autóba pattanás és jól befűtés előtt megnéztük ezt is, ha már így útba esett. Aszongyák, az apáti egy rom, de már nem az. Sokáig persze elég lerongyolódott állapotban volt, de 1999-ben közadakozásból szépen összerakták, azóta teljesen üzemképes kis Árpád-kori templom vált belőle. Aki nem szereti a monumentális és/vagy otromba templomokat, ez valószínűleg tetszeni fog neki. Szerintem hangulatos.

Körülötte anno egy Apáti nevű falu állt, ami a török hódoltság idején jobb(/rosszabb)létre szenderült. A templom állaga sokáig csak romlott, aztán az emléktábla szerint a pannonhalmi Szent Benedek rend támogatásával a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság még 1942-ben, pont jókor jól állagmegőrizte (vagy megállagőrizte? Hol egy szótár? Egy nyelvész? :O)). Apropó, ha már lingvisztikai mélységekbe csöppentünk, nem tudjátok, ki találta ki ez a Magyar Királyi stb. elnevezést? Borzasztó... :O)

A feljebb említett híres (khm, hírös, hehe, hihi) levendulások maradványainak egy része egyébként az Apáti-hegy déli oldalán van. Közel negyven évig folyt itt nagyüzemi levendulatermesztés, de a hatvanas években sikerült ezt berekeszteni. Grat.

Egy extra a sok közül

Sok más izgis látnivalót is rejteget a környék, de az Apáti templom után illik megemlíteni az Újlaki templomromot is. Kortársak. Ez az egyhajós épület egy hajdani révészfalu temploma volt. Ezt sajna kihagytuk, mert nem tűnt fel, hogy ott van a térképen :O) Egyébként a félsziget déli csúcsa felé található.

Kerekedi Csárda

Csárdáskirálynő :O)

Minden kirándulás szerves és elmaradhatatlan (= motivációs) része a zabálás. Táplálkozhattunk volna Tihanyban is, de így visszafelé, Csopak határában sokkal jobban kijött a dolog, főleg, mert közben leszállt a korai téli este és elég hideg lett. Az amúgy sem népes környék ilyenkor már teljesen kihalt, az estén a szokásos vidéki hangok uralkodnak. Ahogy kiszálltunk az autóból, a kutyák elszórt ugatására az útszéli fákról síri hangon válaszolt egy bagoly... Öööö... Na persze, még mit nem. A közeli nádasban meg trollok bújdostak. Ilyen leírásokért inkább vegyétek meg a Trónok harcát :O)

Visszatérve a csárdára, a Kerekedi egy tipikus magyaros, házias, népies, hangulatos hely, ahol kedves pincér bácsi fogad, kékfestő műhelyből vagy annak utánzatából származnak az abroszok és ezerféle bizbasz lóg a falakon. Jó meló lehet leporolni őket. Annyi néprajzi eredetű műtárgy van felhalmozva a boltozatos pincében az asztalok körül, hogy ha véletlenül ellopunk párat, tuti nem tűnik fel senkinek :O) Azé ne a vaskályhával és a péklapáttal kezdjük, azt problémás és esetenként fájdalmas a kabát alá rejteni :O)

Összességében kellemes, középtempós napot lehet eltölteni a környéken, sok a látnivaló, ha húszévesen nem is, de negyven körül tuti érdekes lehet :O)