Lassú hajókkal Laoszban

Észak-Thaiföld és környéke túlfejlett idegenforgalmi KKV szektorának egy része (a jól ismert Kovács bácsi meg Józsi néni ferdeszemű megfelelője) ravasz módon arra szakosodott, hogy fontoskodva kínál a lusta/béna/sietős turisták számára gyors és "olcsó" átcuccolási lehetőséget Thaiföldről Laoszba. Sokszor aszongyák, hogy nélkülük frusztráló, macerás, sőt egyenesen veszélyes megtenni az utat, főleg a Mekongon megszokott lassú hajókon. Háááát, ez kamukéró, ne dőljünk be nekik!

 

Időszak: 2014 március

 

Slowboat-ok sora Huay Xai-nál

Az említett Józsik és Kovácsok persze tisztességesen megszervezik a bulit, egyben átvisznek, ráadásul az ígért árért, nagyjából időben és általában oda, ahova kell - tehát jó fejek, tartják magukat az alkuhoz. A normális operátorok által kínált szolgáltatást amúgy nagyjából reális áron kapjuk, mééééééééégis... Ez valahol nélkülözi a teljes felfedezés ízét és bocs, ha valakit most megsértek, de szerintem így öreglányok utaznak, buszról hajóra, hajóről tuktukra rakosgat(ód)va, szép szenvedő szerkezetben. Nem az a pár száz thai baht (THB) számít, amit spórolunk az önállósodással, hanem a kaland öröme, hogy ehhez nem is kell segítség :O) Az út egyszerű szervezhetősége ellentmond az ekörül keringő rémhíreknek. Mi kipróbáltuk, hát nem jöttek a trollok...



Nem sunyi zátonyok

A veszélyről összességében annyit, hogy minden folyón történő utazás veszélyes, különösen a fejlődő országokban. Laoszban ezt szokás szerint  megspékelik a 40-70 fős lassú hajók (slowboat) alapos túlterhelésével (az utas- és csomagállomány számossága sokszor meghaladja az optimális mennyiség kétszeresét, mentőmellények pedig legfeljebb mutatóban vannak). A Mekongnak meg vannak szép sunyi kis zátonyai is. Ez utóbbi különösen a drágán kínált, szűkös speedboat-ok esetén gáz, valóban hajmeresztő sebességgel cikáznak a vízből félig-meddig kilátszó (vagy nem látszó) sziklák között - nahh ez mínusz egy nap utazás kedvéért szerintem tuti nem éri meg, legfeljebb ha kicsik, büdösek és erős idegzetűek/mazochisták vagyunk.

 

A klasszikus útvonal, amit mi is bejártunk, az alábbi kétnapos út: Chiang Khong >> Huay Xai >> Pak Beng >> Luang Prabang.



Egy falu a sok közül

Ha az említett településeket érdekességek, látványosságok alapján próbáljuk klasszifikálni, akkor szegény CK és HX mehet a levesbe, ők a szükséges szürke egerek az út folyamán. PB sem egy adrenalinbomba, de a környéke szép. LP azonban nem ok nélkül a Unesco világökörség része. Ezen a környéken minden elegáns/átlagos/szakadt/minősíthetetlen turista oda igyekszik, közülük egyébként a második és harmadik csoport dominál. Teljes hippi-családok is láthatók, pl. dagadt anyuka a hajó padlóján sarongban terpeszkedve végez unortodox gyereknevelés jellegű tevékenységet, a 35 kilós, mackónadrágos apu meg a magával hozott kelet-román löncshús-konzervet cincálja a rendelkezésére álló szintén kelet-román Leatherman-utánzattal. Amúgy az útitársak többnyire jó fejek, este nem üvöltöznek részegen, mint a szétcsúszott brit és német társaik a ciprusi éjszakákban és nem is annyira gázok, mint a Kaosan Road-on látható zöldhajú, tetkós, halszemű, befüvezett pupákok.

 

Piszkos Fred és a lepunnyadt utasok

 

Utazunk

LP-be egyszerűen el lehet egyébként szárazföldön is jutni, de két napig a folyón pihizve azért összehasonlíthatatlanul kellemesebb - főleg ha van nálunk valami szórakoztatóeszköz. Rossz, aki a rosszra gondol... Ja, és nem árt elég kaja. És víz. A hajón nem olyan szupi a választék.

 

Nahh, az első napot egy szó szerint fapados hajóval sikerült átutazni. A táj szép, nyugis, pár óra után a pozitív monotonitástól beájul az ember, nagyon jól lehet pihenni, még úgy is, hogy közben egy-egy utazó kisgyerek meghirdeti a dzsihádot a nyugalom ellen. Könyv vagy könyvolvasó legyen nálunk, mert bármilyen szép a táj, azért ennyi időt nem biztos, hogy könnyű bámészkodással elverni.

 

Annyi zátony és homokpad van a Mekong folyó e szakaszán, hogy hajónk este Pak Bengnél kirakodott, másnak pedig egy másik - kicsit kényelmesebb - hajó ment tovább LP felé.

 

Pak Beng

 

Naplemente Pak Bengnél

Pak Beng vendégházaknak, rozsdás bádogtetőknek, poros utcáknak, ronda kikötőnek és gyönyörű környéknek ad otthont. A Mekong kanyarulatában épült, a folyó itt lenyűgözően néz ki, főleg az esti érkezésnél pislákoló naplemente miatt. Olyan ázsiai Duna-kanyar fíling uralkodik itt, Bős-Nagymaros markolókkal szétcincált partvonalának látványa nélkül.

A település város- (illetve falu-) képe tökéletesen hozza az átlagos, csóró laoszi vidéket. Hatalmas a különbség thai testvéreihez képest, egyszerűen ordít róla a Népi Demokratikus Köztársaság által hozott lehasználtság. Az érkezéskori első attrakció, a kikötő kifejezetten gagyi, amely egyetlen repedezett, betonozott lejtőből áll, mólóként csupán a szokásos, levegővel teli műanyag elemekből összelegózott stég szolgál. Az utca, amely a falu gerincét alkotja, tömve van jobb-rosszabb szállásokkal, boltokkal és éttermekkel, akik az átutazókkal történő egyéjszakás interakciókra vannak szakosodva - magasabb áron, mint a klasszikus lao vidéki helyeken. A kevés látnivalót pár templom (Wat... háháá, ezt Thaiföldön is Wat-nak hívják :O), öööö, szóval Wat Khok Kho és Wat Sin Jong Jaeng) és egy elefánttábor (Elephant Camp) képviseli. Ez utóbbi tök jó hely arra, hogy a nyugdíjazott munkajószágok egy kis pluszt hozzanak a gazdiknak.

 

Pak Beng, főutca

Hajnali kilátás a teraszról

 

Szia, az asszony jó szakács :O)

A szállás (Pakbeng Lodge, ilyen néven persze két fogadót is láttam) amúgy átlagos, de Thaiföldhöz képest Laoszban érdemes kettőt visszalépni, no meg visszavenni a sebességből, az elvárásokból. Az emberek egyébként itt is kedvesek, de angolul sokkal kevesebben tudnak. A másfajta pénznemre is át kell szokni, a laoszi Kip (LAK) elég gyengus valuta a bahthoz képest. Az áramellátás megbízhatatlan, tehát amikor éppen van, futás feltölteni a mobil eszközöket... El is ment az áram vacsi közben, jaj de féltünk, de aztán visszagyütt valahogy. Ja, a Sivilay Restaurant nem rossz hely, a tulaj vígan hirdeti a cégtáblán, hogy marha jó szakács az asszony, és amúgy tényleg :O)

 

 

 

Tovább

 

Másnap már nem annyira fapados hajóval mentünk tovább és mivel szélesebb volt, kettős autóülések is befértek, lehetett kényelmesen egymás mellett henyélni. Volt 1 vagy 2 angol wc, melyek padlóján állt a nem túl tiszta víz (vagy más :O)), de öröm az ürömben, hogy az ajtó előtt volt kincstári strandpapucs :O)

 

Ezen a hajón is van büfé, a néni sörrel kínált, fuj :O)

 

Mekong valahol LP felé

A táj továbbra is szép: a Mekong szélessége kb. a Tiszáé, a parton erdők, apró falvak pálma- és hullámlemeztetős házakkal, sok a szikla és a zátony a vízben, valószínűleg ezért megy csak nappal a hajó. Szupi homokos partszakaszok vannak, itt-ott kis halászcsónakokkal. A kikötőhelyeknél a korábban már említett, érdekes, felfújható elemekből álló stégek vannak. Ezek azért praktikusak, mert csomagokkal megrakodva meghatározhatatlan irányban süppednek és ferdülnek el a lábunk alatt, a hibás illesztéseknél meg ingyen lábmosást nyújtanak... Szóval inkább lépjünk az elemek közepébe :O)

 

Luang Prabangba érve természetesen tuktukok hada fogad, sajna csak így lehet bejutni a városba. Először becsapásra gyanakodtunk, de kiderült, hogy valóban leszázalékolták a régi városi kikötőt (huhh, ez akkor már csakugyan katasztrofális állapotban lehetett), ezt árukapcsolták a helyi tuktukosok bevételnövelési követeléseivel. Az ilyen típusú összefüggések egyébként elég gyakoriak ezen a vidéken.

 

Nahh a sok szubjektív nyavaly után azé külön postokban pár tényszerű infót is feltettem erről az útról (az árak THB/főben értendők):
- magyar post
- angol post

 

Nahh, pusszantás mindenkinek :O)

Naplemente Pak Bengnél